6.rész~Szeretem.

JungKook pov.:
Mikor beértünk a dorm-ba fiúk őrjöngve fogadtak,  hiányozhattunk nekik. Jimin nem sokkal érkezésünk után  távozni készült egyik barátjához, találkozni. Mikor  elköszöntünk tőle Taehyung furcsán vizslatott engem és  Jimin-t. Bár csak apró érintéseket intéztem a fiú felé,  láthatólag ezt is kiszúrta Tae. Mikor úgy döntöttem, hogy  tartom magamat Jimin kéréséhez, felmentem szobámba szó  nélkül és ültem egy picit magamban, míg Jimin-t átneveztem  mobilomban kicsit személyesebb embernek. Valamint egy jó  képet kerestem kettőnkről, melyet beállítottam telefonom  háttérképernyője ként. Kicsit még gondolkodtam a Jimin-nel  való kapcsolatunkon s lementem vacsorázni. Jin kitalálta,  hogy legyen esti megbeszélés, de ne afféle üzleti, hanem  baráti. Mindenki szívesen egyezett bele az ötletbe. Mikor  Jimin megérkezett hulla fáradtan, de bele kezdett a  mesélésbe. Idő közben ölembe dőlt és combom simogatta,  remélhetőleg a srácok csak baráti gesztusnak vélték eme  tettét. Törődésem viszonzása képp haját kezdtem cirógatni.
-Kookie!-Hallottam meg Yoongi hangját.
-Hm?-Kérdeztem annyira megszeppenve, hogy szerelmem haja  cirógatását is abbahagytam.
-Tudsz jönni egy percre?-Kérdezte félve.
-Ahan-Mondtam s Jimin-t szinte ledobtam ölemből csak hogy  tudassam vele, hogy mindenki lát amúgy minket. Nézett utánam  értetlen fejjel majd visszafordult a beszélgető társaság  felé. Yoongi elsétált közös szobánkba s miután bementem  mögötte, bezárta az ajtót.
-Mit szeretnél, hyung?-Kérdeztem mosolyogva, míg leültem  török ülésbe ágyamra.
-Elsőnek egy nagyon-nagyon titkos dolgot szeretnék  elmondani, még senki nem tudja, szuper titkos! És te vagy a  szobatársam és bizalmasom is egyben. Nem mondod el  senkinek? Bízhatok benned?-Kérdezte kíváncsian.
-Jajj, hyung! Mondd már, eddig sem mondtam el semmi  titkodat.-Mondtam, játszva  a sértődött óvodást.
-Az van, hogy..Tetszik....valaki...-Mondta elhúzva mondatát.
-Na, ki az?-Kérdeztem eltátott ajkakkal. Yoongi fagyos  szívébe mégis ki készül betörni? Minden esetre  természetfeletti erőkkel rendelkezik, ha eddig eljutott.
-Hát..Ho..-Itt abbahagyta mondandóját és párnájába fúrta  fejét. Majdnem elmondta, hogy ki az s ilyenkor kell  elhallgatnia?!
-NAAA HYUUUNG!-Ugrottam hátára s paskolni kezdtem azt-Mondd  eeel!-Nyávogtam a tőlem telhető legidegesítőbb  hangon.
-Seok..-Mondta sziszegve. Lefagytam s annyiba maradt háta  csapkodása.
-Hoseok hyung? Jung HoSeok? Aki a BTS J-Hope-ja? A  reményünk?-Kérdeztem döbbenten.
-Igen...-Mondta szomorkásan.
-Aztaa...-Elámultam egy kis időre-Tud róla?-Kérdeztem komoly  hangnemben.
-Nem. Nem is akarom még, hogy tudja. Elveszíteném, mint  barátot.-Mondta, s tekintetét a földre szegezte.
-Ne aggódj, akár mikor akarod elmondani, én itt leszek  melletted és segítek!-Mondtam mosolyogva.
-Köszi Kook. Kisujj eskü, hogy senkinek nem mondod el!  Kérlek.-Kérlelt boci szemekkel. Sosem szokta ezt csinálni,  de ha mégis aranyoskodott volna, akkor nagyon fontos  dologról lehetett szó, így kisujjat ráztam vele.
-Na, és még akartál valamit?-Kérdeztem sietve, vissza  szerettem volna menni szerelmemhez, látni, hogy minden  rendben van vele..
-Mi van közted és Jimin közt?-Kérdezte hirtelen, de komolyan. Kérdésétől  a vér is megállt bennem.
-S..semmi. M..mert?-Kérdeztem félénken. Nem voltam valami  meggyőző...Szuper vagy JungKook!
-Na, mondd csak. Mit csináltatok két napon keresztül?- Kérdezte komolyan.
-Menjünk, mert azt hiszik valami gond van. Később  megbeszéljük. Oké?-Kérdeztem, remélve ezzel leszáll a  témáról.
-Hát rendben, menjünk.-Mondta, majd lágyan elmosolyodott.  Megindultam az ajtó felé s amint kinyitottam már baktattam  is a nappali irányába, mire két szorító tenyeret éreztem  vállaimon és egy hirtelen puszit ami majdnem ajkaimon  csattant. A pusziról gondolva Yoongi volt az, hisz ő egy  aljas 'puszilopó'. Mikor leültem Jimin mellé, érdekes fejet  vágott. Gondolom a puszi miatt, de tudhatja, hogy Yoongi  milyen, hisz őt is számtalanszor puszilta már meg..Gyilkos  tekintettel nézte szerelmem a vele egymagas törpét, ki épp  helyére huppant le...Habár Yoongi az utóbbi időben csak  Hoseok-ot halmozza puszikkal s mikor ez eszembe jutott,  ránéztem az imént említett személyre, aki épp durcásan  puffogott. Tehát Hoseok féltékeny, mert engem puszilgat  zaklatója, Jimin pedig azért féltékeny, mert Hoseok  zaklatója engem puszilgat? Jó felállás..

Jimin pov.:
Hazaértünk után szinte egyből mennem kellett találkozni egy  gyermekkori barátommal, MinJae-vel. Nagyon rég találkoztunk,  így nem halaszthattam el a lehetőséget, hogy Szöulban van.  Jól éreztem magam vele, mint kiderült, a férfiakhoz  vonzódik, akárcsak én. Így persze sok dologról kaptam  felvilágosítást, hiába nem mondtam el neki, hogy én is a  férfiakhoz vonzódom. Pár óra múlva, beszélgetéstől kimerülve  értem haza, s amint beléptem az ajtón, legidősebbik  csapattársam szólt, hogy csapat megbeszélés lesz. Mesélni  kezdtem, hogy miket csináltunk aznap. Idő közben Kookie  ölébe dőltem s combját kezdtem simogatni s ő hajam. Kis  idővel később Yoongi félrehívta simogatógépem. Értetlenül  néztem, mit akarhat JungKookie-tól, de úgy voltam vele, hogy  felesleges ezért hisztiznem. Visszafordultam az épp  beszélgető társaság felé, mikor hallottam, hogy TaeTae nagy  boldogan mondja, hogy mennyire örül, hogy nem hagytam ott  őket. A kis alien hozzám bújt, mint egy kisgyerek s vállamon  pihentette fejét, mígnem kinyílt az ajtó s egy kissé komor  Kookie lépett ki rajta, majd pár másodperccel később Yoongs  arcon puszilta..pontosabban majdnem a száján..és eddig  kettesben voltak..Égett bennem a harag a gondolattól, hogy  rámászott szerelmemre Yoongs.. Kookie csak leült mellém,  végig mért minket, majd hátradőlt, mint aki jól végezte  dolgát. Nagyjából fél óra múlva berekesztettünk a  beszélgetést, ugyanis a társaság hulla volt. Elmentünk mind  zuhanyozni, majd felbaktattam szobámba. Kookie-tól el  kellett volna köszönnöm, de nem volt kedvem. Épp aludtam  volna, mikor halk kopogást hallottam s válasz nélkül  benyitott valaki. Mivel háttal voltam az ajtónak, nem  tudtam, hogy ki az, csak annyit éreztem, hogy ágyam széle  besüpped s egy kéz simít arcomra. Vagy Tae vagy Kookie.  Tae-vel nem szeretnék szembe kerülni most, hiába szeretem,  mint barátom. Kookie-val meg azért nem, mert rosszul esett  az esti puszis akciójuk.
-Kicsim..-Szólalt meg egy hang, melynek tulajdonosát egyből  felismervén megfordultam. Nem tudtam rá haragudni..
-Hm?-Fordultam vele szemben, hogy lássam arcát.
-Nem köszöntél el..-Mondta szomorkásan, mire felültem s  megöleltem.
-Jó éjt.- Mondtam s lágy csókot hintettem párnáira, mire  ledöntött az ágyamra s felém tornyosult. Rosszul éreztem  magam, a táncteremben történtek miatt, ismét. Eltoltam  magamtól, mire kapcsolt az esze.
-Bocsánat..-Szólalt meg bánóan Kookie.
-Semmi baj.-Mosolyodtam el s végigsimítottam arcvonalán.
Kookie mellém feküdt s ölelkezve aludtunk el.
Másnap reggel JungKook karjaiban ébredtem. Mikor Jin szólt,  hogy menjünk le reggelizni, felkeltettem szerelmem, ki  morcosan bújt beljebb meleg takarómba.
-JungKookie, itt hagylak.-Mondtam neki, mire lecsapta a  takarót magáról és pillanatok alatt készen állt a  reggelizésre. Eme reakcióján felnevettem, majd megöleltem.  Megfogtam kezét s magunkról megfeledkezve sétáltam le  Kookie-val kéz a kézben a banda többi tagjai elé. A maknae  hamarabb észbe kapott s elengedte kezem, így senki nem látta  meg remélhetőleg. Egymástól távol ültünk, nehogy gyanakodni  kezdjenek. TaeTae természetesen mellém ült s Kookie ezt nem  szívlelte, arcmimikájáról olvasva. Gyorsan túl lettünk a  reggelin, majd mikor kaptam egy üzenetet MinJae-től, hogy  találkozzunk, habozás nélkül mondtam igent. Spuriztam fel  szobámba s amint elkészültem már rohantam is barátomhoz.  Mielőtt kiléptem volna a dorm-ból, JungKook visszarántott s  magával szembe fordított.
-Hová mész megint?-Kérdezte Kookie szigorúan.
-Találkozom MinJae-vel.-Mondtam kissé bunkón. Mi az, hogy  lefog? Amúgy is értem, hogy a párom, de finomabban is  kérdezhetné.
-Tegnap sem voltál itthon egész nap. Legalább bemutathatnál  neki, ha oly fontos személy számodra, hogy engem itt hagyj  egész napra.-Mondta felháborodva.
-Rendben. Írok neki, hogy ketten megyünk. Te meg addig siess  és készülődj, mert le megy a nap!-Parancsoltam Kookie-ra,  mire sietős tempóban vette fel szükséges ruhadarabjait.  Szóltunk a leader-nek, hogy elmegyünk és majd este felé  jövünk haza. Nem örült neki túlságosan, de bólintott rá.

JungKook pov.:
Nem gondoltam volna, hogy Jimin elvisz magával, de nem tudom  mit csináltam volna nélküle..felemésztett volna a hiánya.  Épp egy kávézóban ültünk a híres-neves MinJae-re várva,  mikor egy kb. velem egymagas, vékony, modell alkat jött oda  hozzánk, Jimin-t megölelve. Felálltam és illedelmesen  bemutatkoztam. A faszikám egész normálisnak tűnt, de  valahogy mégis ellenszenvet váltott ki belőlem az, ahogy  szerelmemre nézett. Párszor félrehívta, magát nem  zavartatva, én pedig nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Így  hát, gondoltam tudtára adom, hogy mi is a dörgés. Viszont  amikor a kis szemét keze olyan helyekre látogatott, ahova  csak nekem szabadna, felkaptam a vizet és leszarva, hogy kik  figyelnek, fordítottam magam felé a mellettem ülő fejét és  vontam szerelmes csókba. Ő azonban eltolt magától és  rendesen kikelt magából, hangot is adva annak.
-Mi a halál faszát képzelsz magadról Jeon JeongGuk?!- Kérdezte szerelmem fennhangon. Mindenki ránk figyelt, míg  MinJae szikrákat szóró szemekkel vizslatott engem.
-Komolyan ennyire vak vagy? Nem veszed észre, hogy ez a buzi  csorgatja utánad a nyálát?-Akadtam ki, most már én is.
-Még te buzizol le engem?! Te csókoltad meg mindenki előtt,  nem én-Kapcsolódott be a veszekedésbe az emlegetett is.
-Ne tagadd, hogy te is megtetted volna!-Nevettem jóízűen  kijelentésemen.
-Megint tárgyként tekintesz rám! Elegem van ebből!  Fejezzétek be a veszekedést és gondolkodjatok el azon, hogy  ezzel kinek is ártottatok.-Mondta Jimin, és szó nélkül  elhagyta a helyet. Azonnal utána rohantam és kiérve az  utcára, hátulról megragadtam alkarját és fordítottam  testhelyzetén.
-Jimin, várj!-Ziháltam-Beszéljük meg!
-Hagyjál!-Utasított és rántott egyet kezén, de szorításomból  nem szabadult.
-Kérlekhh..-Suttogtam, egyik kezemmel térdemen támaszkodva.  Igaz, hogy kezét nem engedtem el, de ez nem akadályozta meg  abban, hogy hazafelé vegye az irányt. Egész úton próbáltam  beszélni vele, de ő még csak rám sem nézett. A dorm ajtaja  elé érve elengedtem kezét s vállainál fogva magam felé  fordítottam, mire ő csak nagyra tágult pupillákkal bámult  engem.
-Ne haragudj rám-Mondtam kétségbeesett hangon-Csak azért  csináltam, mert féltem, hogy elveszítelek-Nem válaszolt  semmit, csak indult volna befelé az ajtón, de egyik kezemmel  neki támaszkodtam és becsuktam azt, jóval közelebb kerülve  így szívem elrablójához.
-Jiminhh...-Próbálkoztam újra-Nem csinálhatod ezt velem.  Szeretlek! Érted? Fontos vagy nekem!-Ekkor, mintha elvágták  volna... csillogó szemekkel nézett fel rám és szája szélén  még egy halvány mosoly is elterült.
-H-hogy mondtad?-Kérdezte, nagyokat pislogva-A-azt mondtad,  h-hogy..-
-Szeretlek-Szakítottam félbe. Mióta együtt vagyunk, most  mondtam neki először. Habár kimutattam, de nem mondtam.
-Én is szeretlek te bolond!-Mosolygott és egy puszit nyomott  számra. Én viszont még soha nem hallottam tőle ezt a szót.
-Csakhogy kimondtad..-Mosolyogtam rá én is mire, egy  öleléssel jutalmazott.
-Azt hallottam, hogy ha sokat mondják valakinek ezt a szót,  előbb utóbb értelmét veszti-Osztotta meg velem gondolatait.
-Én meg azt, hallottam, hogy csak akkor veszti értelmét, ha  az illetőnek nem a szívéből jön-Mondtam, majd simogatni  kezdtem hátát, mire Jimin kibontakozott ölelésemből, majd  szívére tette kezét és úgy mondta: „Szeretlek.” majd lágyan  megcsókolt. Ajkait lassan mozgatta enyéimen, majd nyelvével  végignyalt alsó ajkamon bejutásért könyörögve. Nyelve enyém  köré fonódott, folyamatosan kényeztetve azt. Kár, hogy  nyálcserénket megzavarta a nyitott ajtóban álló, igen  erőteljesen megilletődött V.