7.rész~ Dráma a köbön (+18)

Jimin pov.:

Mikor megláttam Taet, eltoltam magamtól Jungkook-ot és megszeppenve néztem Tae íriszeibe, mikor is egy hirtelen mozdulattal rántotta vissza a falapot tokjába. Sietős mozdulatokkal teljesen elváltam szerelmemtől és nyitottam otthonunkba. Taehyung hátát pillantottam meg. Amint megérintettem volna, összecsuklott és keserves sírást hallatott. Nagyon sajnáltam, miatta nem mondtuk el senkinek sem a titkunkat... nagyon fontos volt Taehyung számomra, nem akartam bántani sosem, ő volt a legjobb barátom, szinte a testvérem..Szomorúan térdeltem le a síró személy elé, de megmakacsolta magát s mikor simogatni szerettem volna vigasztalás képp, elhúzódott. Eme cselekedetére erősebben megragadtam sírástól rázkódó testét, majd hajába puszikat lehelve próbáltam megnyugtatni. Tudom, kissé félreérthető volt a jelenet, de tényleg nem tudtam mit kezdeni..

- TaeTae...- Suttogtam feje búbjára, mire felkapta rám fejét, jelzésképp, hogy figyel - Beszéljünk a szobátokban, oké?- Kérdeztem kedvesen, remélve, hogy nem ért félre és beleegyezik a kérésembe. Lassú tempóban battyogott szobájába, míg én minden mozdulatát lesve követtem. Mikor beértünk hálójukba, becsukta mögöttem az ajtót.

- Figyelj, Jimin. Nem mondom el senkinek a kis titkotokat. Ne aggódj- Mondta halk, remegő hangon. Hát ez totál hülye?! Gondolja ezért hívom félre? Csak azért nem mondtuk el mindenkinek, mert én mondtam Kook-nak, hogy ne mondjuk. Ám azt nem mondtam, hogy azért kérem, hogy ne mondja el, mert Tae-t bántottam volna vele. Pedig nem érdemelte volna meg.

- Nem erről van szó! Nem érdekel, bárkinek is mondod el! Én téged nem akarlak elveszíteni, mint legjobb barátom. Nem akarlak bántani, sosem akartalak, de így jött ki a lépés. Jobb, ha elfeledsz, mint szerelmed. Csak azért mondom, mert jobb lenne neked..- Mondatom után finoman vállba csaptam.

- Na és, ha te is megkedvelsz? Esetleg megszeretsz? Nem adhatom fel. Ne aggódj, nem veszítesz el. Képtelen vagyok..lennék élni...nélküled...- Suttogta. Ez nem oké, tényleg nem akarom bántani. Inkább színltem optimistát, minthogy megbántsam, megint.

- Ki tudja.. Csak kérlek, ne szomorkodj - Mondtam s egy hatalmas ölelésbe invitáltam.

- De Jimin, jól vagyok - Szipogott, miközben törölgette sós cseppektől áztatott arcát.

- Kérlek Tae. Komolyan kértem.- Mondtam, majd csendben feküdtünk le az ágyára. Elszundított karomon, de nem akartam felkelteni. Mikor már egy ideje aludt, elvettem mobilját az éjjeliszekrényéről s csináltam egy képet rólam és az alvó alien-ről. Nem láttam, hogy a telefon hangosra van állítva s kattanással jelzi, ha fényképezek. Mikor megnyomtam a kis gombot, vaku fénye és fényképező hangja hallatszott a kis helyiségben.

- Jimin-ah! Mit csinálsz?!- Kérdezte TaeTae nyűgösen s fáradtan. Oda nyújtottam kezébe a készüléket, mikor meglátta újdonsült közös fotónkat.(amelyen o mélyen szundit én meg csak vigyorgok) Szorosan magához ölelt, széles mosollyal ajkán.

- Hogy aludtál?

- Kényelmesen. –Miután Tae válaszolt kérdésemre, hallottam Kook bosszús nevetését és megindultam kifelé. A kis alien csak intett, hogy menjek nyugodtan. Min nevethet ennyire?

Jungkook pov.:

Hahh...mivel eddig egész jó napom volt, igazán nem hiányoltam Taehyung cirkuszát. Az elmúlt, kb. egy hetem nem állt másból csak dráma-evés-alvás-dráma-evés-alvás...komolyan már csak egy operatőr hiányzik meg egy rakás kamera és az idegesítő töpszli, dagi manusz aki folyton azt ordibálja, hogy csapó és kész Dél-Korea legnézettebb valóságshow-ja.

Ahogy néztem szerelmem, amint legjobb barátját pátyolgatja, egy pillanatra azt hiszem féltékeny lettem...Akkor és ott meg tudtam volna tépni V-t, de tudtam, hogy Jimin engem szeret, és a tény, hogy akkor ő is nekiállt volna bömbizni, még jobban felidegesített, így hát úgy döntöttem nem nézem tovább a kolosszális jelenetet, hanem TV-zek. A nappaliba érve még le sem ültem, de valami rezegni kezdett egyik zsebemben. Kezembe vettem Jimin telefonját és megdöbbenve olvastam MinJae nevét a kijelzőn. Életemben nem voltam még olyan dühös, mint abban szekundumban. Felvettem, és meghallottam azt a számomra borzalmasan irritáló mély hangot, amitől minden egyes alkalommal a hátamon is felállt a szőr. Fantörpikus.

- Jiminnie~! Hol vagy most? Tudunk találkozni? Beszélnünk kell...Tudod...nem volt időm elmondani, de...sokat gondolkoztam és...szeretlek Jimin. Látnom kell még egyszer mielőtt visszamegyek Japánba...érezni az illatod...hallani a hangod..-

- Hát ezt elbasztad hapsikám, téves füles- Szakítottam félbe mondandóját, hogy még véletlenül se halljam, milyen jelzőkkel szándékozza megilletni az ÉN barátomat. Egy laza mozdulattal lecsaptam a telefont, még mielőtt azon átnyúlva rendeztem volna át az arcát. Felmentem Jimin után és megálltam Tae ajtaja előtt. Épp akkor nyitott ki rajta szerelmem és észre nem véve engem, mellkasomnak ütközött. A bennem lévő méregtől, pólójánál fogva a falhoz préseltem és mélyen íriszeibe néztem, majd közelebb hajoltam hozzá. Ajkunk majdnem összeért, éreztem bőrömön minden leheletét. Kezeimmel, feje mellett két oldalt megtámaszkodtam a falon s úgy invitáltam szenvedélyes csókba. Nyelvemmel végignyaltam alsó ajkán, bejutásért könyörögve s megadva azt nekem, résnyire kinyitotta száját, ezt követve nyelvünk vad táncba kezdett. Kis idő múlva, megszakítottam csókunkat s nyakát vettem kezelésbe, forró puszikkal behintve és egy-két helyet megszívva azt, hogy mindenki számára világos legyen, ő az enyém. Eközben ő pólóm alá nyúlt és simogatni kezdte felsőtestem, míg másik kezével hajamba kapaszkodott. Egyik lábát derekam köré fonta s a másikat már én helyeztem a megfelelő helyre, így még jobban a falhoz tudtam kenni. Már annyira kezdett ott lent szűk lenni a dolog, hogy elindultam vele Yoongi-val közös szobánk felé és csak reménykedni tudtam benne, hogy az a szerencsétlen nem fog a legjobb időpontban ránk rontani. Mert ő képes rá. Képes halál nyugodtan besétálni a szobába és a legnagyobb lelkesedéssel elmesélni, hogy milyen sütit fog sütni holnap, mert ma megnézte a Süti Mestert. Én pedig csak döbbenten feküdnék Jimin-en és ott forogna a betöltés jel a fejem fölött.

Lábammal belöktem az ajtót s lefektettem a törpét az ágyamra. Lábait kisebb terpeszbe tárta szét, hogy kényelmesen beférjek közé s fölé hajoltam, így orrunk összeért. Szemeiben láttam a vágy mellett a félelmet is...tudtam, hogy ez a múltkori incidensünk miatt van. El akarom vele feledtetni és ez lesz rá a megfelelő alkalom. Ajkaimmal újra kényeztetni kezdtem édes párnáit, majd bátorságot véve magamon vetkőztetni kezdtem. Lehúztam róla pólóját, a földre dobtam s magamról is leszenvedtem a feleslegessé vált ruhadarabot.

- Mmm...Jin hyung most biztos mérges lenne- Suttogta.

Tekintetem akaratlanul is a jól kidolgozott felsőtestére tévedt s elégedetten méregettem azt, mire teljesen elvörösödött.

- Látnod kéne most az arcod. Még a füleid is vörösek- Nevettem.

- Yaa~ Kook!- Nézett rám szúrós szemekkel.

Újból fölé hajoltam s már csókolni kezdtem volna, de úgy látszik ez nem az én napom. Az ajtó felé kaptuk fejünket, amiben egy kamillázó SeokJin-t véltem felfedezni. Egyik szeme tikkelt, keze lassan lecsúszott a kilincsről, álla a földet súrolta s fejét balra lejtette 45°-kal. Így távolról egész kiábrándító látványt nyújtott. Azonnal lemásztam Jimin-ről, s az ágy másik végébe kúsztam. Elég kínos volt a szituáció.

- Cs-csak szólni a-akartam, hogy va- vacsorázunk...- Dadogta remegő ajkakkal.

- O-oké- Válaszolta ChimChim a piros minden árnyalatában pompázva.

Pár perccel később már teljes ruházatban csatlakoztunk a többiekhez. Miután mindenki végzett Jiminnie ellenkezést nem tűrő, türelmetlen mozdulatsorral rángatott fel saját szobájába, s magunkra zárta az ajtót. A kattanásra kissé ijedten néztem szemeibe, majd egy pajzán mosolyt villantottam felé. Határozott mozdulatokkal indult meg felém, majd az ágyra lökött, felém tornyosult s ráült csípőmre. Pólóm alá nyúlt s felfelé kezdte húzni a textíliát, majd miután lekerült rólam, én is megszabadítottam ruhadarabjától. Egy pillanatra azt hittem, Jimin átvette az irányítást felettem és ő lett a domináns fél, ezért kicsit megriadtam mikor hevesen falni kezdte ajkaim s türelmetlenül gombolta ki farmerem soha véget nem érő gombjait. Ezután lehámoztam róla minden fennmaradó ruhadarabját s immáron pucéran feküdt alattam. Le rántottam magamról boxerem s átgördítettem hátára. Lábai közé helyezkedtem, majd apró csókokat hintve puha bőrén, haladtam lejjebb ágyékához.

Jimin pov.:

JungKook hihetetlen élményben részesített puha, cseresznye vörös ajkai által, mígnem ágyékom előtt megállt.

- Biztos szeretnéd? Úgy értem…Ha még nem állsz készen…- Hajtotta le fejét s elhallgatott.

- Talán még sosem voltam biztos ennyire semmiben.. Akarlak JungKook – Mondatom befejeztével felhúztam fejét s egy szerelmes csókba csaltam.

- Szeretlek Jimin.

-Én is téged, Kookie.