4.rész~ Fájó tettek (+18)

 Kifulladásig rohantam, majd hallottam éles női sikolyokat. Hát persze, JungKook nem mehet ki csak úgy az utcára, hogy ne támadják le. Eme gondolatomról eszembe jutott, hogy nem  ártana jobban felhúzni a garbóm nyakát, mielőtt engem is kiszúrnak. Zihálva sétáltam a hang irányába, mikor láttam, hogy Kookie épp beszállt egy taxiba. A tömeg futott a kocsi után, mintha elérhetnék azt. Csak úgy, ahogy én futtam a maknae után..Sosem értem el őt, sosem tudhattam magaménak. Többször megismételtem az utóbbi mondatot, hol magamban, hol halkan suttogva. A szavak súlyának hatására úgy éreztem, a szívemet nyomó kő egy hatalmas sziklává vált. Bőszen törölgettem arcomról a fájdalom jeléül kibocsátkozó sós cseppeket. Kis idő elteltével, nyugodtabban sétálgattam Szöul utcáin, arról megfeledkezve, amiért indutam. Mikor ráeszméltem, hogy szerelmem után kéne kutatnom, azonnal hívtam én is egy taxit.
 Mire értem jött, gondolkodtam helyeken, hogy hol lehet Kook. Valahol még kisfiú, csak úgy, mint mindannyian. Ugyanakkor, biztos nem a játszótérre, vagy éppen egy cukrászdába ment bánatát enyhíteni. Bánatát? Azt sem tudom, hogy miért rohant el! Lehet, hogy csak azért futott el és zokogott, mert egy kibaszott homofób. Semmi értelme, egy homofób férfi sosem csókolna meg egy meleg férfit. Nemhogy meleget, de egyáltalán férfit sem. Maximum a kisfiát, aki még mellesleg nem férfi. Na meg nem csőrözne a gyerekével. Akkor csak vágyból tette, hogy kipróbálhasson? Vagy Taehyung-ba szerelmes? Azért sírt mert én meg Tae..? Nem, nem lehet, hogy miatta sírjon. Napok, sőt hetek óta veszekednek. És mindig én vagyok a vita téma, Jin elmondása szerint. Könyörgöm, ők még egy ülőhelyen is összevesznek. Tejesen elkeveredtem gondolataimban, mire ideért a taxis. Bevágódtam mellé, majd adtam neki az utasítást, hogy merre menjünk. Konkrét célom nem volt, ugyanis arra mentünk, amerre gondoltam, hogy lehet. Két órája, hogy sehol sem találom. Szöulból nem mehetett el, kétlem, hogy itt hagyna minket. Ám ez is egy elég nagy város ahhoz, hogy szem elől veszítsünk valakit. Unottan néztem telefonom képernyőjére s még egy hívást ignorálva zsebembe tömtem a készüléket. Értem én, hogy aggónak értem, én viszont nem vagyok beszélő képes. Mikor megelégeltem a furikázást, szóltam a sofőrnek, hogy tegyen ki egy közeli kocsmánál. Mikor kitett a számomra ismeretlen helyen, látószögemben megpillantottam egy jól eldugott kis bár-féleséget. Ez kell nekem most. Kifizettem a sofőrt, majd távozása után pötyögtem egy SMS-t Taehyung-nak, egy'Minden rendben, csak sétálok.'mondattal. Lebaktattam a poros lépcsőfokokon, melyek a bárhoz vezetnek. Benyitottam de senki nem kapta felém tekintetét, hála a jó égnek. Beültem az egyik bárszékre s bámultam, mire odajött hozzám egy fiatalabb lány, hogy 'kiszolgáljon'. Hosszú combok, homok óra alak, nagy mellek, szép arc, hosszú selymes haj és édes illatú parfüm. Minden heteró, hangsúlyozom, HETERÓ pasi álma. Az én figyelmem nem tudták lekötni az ilyen lányok... Chh, ilyenek? Semmiféle lány még csak zavarba hozni sem tudott, soha. Testkontaktusom sem volt velük és nem is szeretném. Na jó, hazudnék, ha azt mondanám nem volt semmiféle testkontaktus, ugyanis egy ölelés és maximum egy arcra puszi bele fért a barátaim és családom esetében.
-Hozhatok valamit?-Kérdezte a lány, miközben ujjait rézvörös tincseimbe futtatta s tekergetni kezdte azokat.
-Jó estét önnek is. Igen, szeretnék valamit inni. Valami olyat, amitől azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Apropó, ha lehetne egy kérésem, ne tegezzen engem, én sem teszem ezt. Valamint felhívom figyelmét arra is, hogy nem vagyok a játszópajtása sem és kérem, ne tapizzon mint egy vak a falat.Köszönöm, hölgyem!-Szélesen mosolyogtam s ráfogtam alkarjára, majd enyhén megszorítva azt, eltoltam magamtól. A hülye picsája egyből hisztizni kezdett, s elém dobott valami átlátszó löttyöt, minek a szagától is gyomorsavam lett, nemhogy még megigyam. Ráadásul rám is borult az ital tartalmának fele, mire felugrottam s nekiütköztem valakinek. Sűrűn meghajolva kértem elnézést a sértett féltől, tudomást sem szerezve arról, hogy ki az. Mikor felegyenesedtem, láttam egy szabályos 'HE' ábrázatú JungKook-ot. Szívem megkönnyebbült kissé, hogy nem kell aggódnom amiatt, hogy baja esett. A fiú mintha meg sem látott volna, ment a pulthoz s megitta kilöttyent italom maradékát, miután kiürített egy üveg, számomra ismeretlen alkoholt. Nem vagyok nagy ivós típus, mit ne mondjak. Elképedve bámultam a fiatalabbikat, mikor is hirtelen felém vette az irányt. Megfogta csuklóm s elkezdett ráncigálni kifelé a helyiségből. Mikor kiértünk az utcára, gepárdot megszégyenítő módon vont maga után az utcákat átszelve. Nem tudom, miért hozott a stúdióba, mindenesetre meglepett. Bejelentkezésünk után tovább engedtek minket, majd ismét gyors tempóra váltva futni kezdett az egyik táncterem felé, miközben nem engedett karom szorításából. Mikor beértünk a hatalmas tükrös terembe, feloltotta a lámpákat s ez után elengedte karom. Bezárta az ajtót s elindította a páros táncunk zenéjét. Feltekerte a hangerőt maximumra, majd invitált, hogy táncoljam a részem. Nem tudom miért egyeztem bele, nem tudom mire gondoltam, miért kéri, hogy ismételjem meg a baleset napján történt táncunkat. Mikor lelassult a zene, Kook mögém jött, átkarolt, ahogy kellett lennie. Ám ahelyett, hogy csak bele liheg a nyakamba, lehajtotta garbóm nyakát s megcsókolta nyakamon az érzékeny bőrt, mire jólesően felsóhajtottam, de bontakozni akartam öleléséből, ugyanis gyanús volt a cselekedete számomra, plusz bűzlött is a piától.. Full részeg volt, csak azért csinálta. Gondolom.
 Nem engedett el, szinte teljes erejéből neki préselte testem a falnak s szünetet nem várva durván kezdte falni ajkaim. Éreztem, ahogy megcsörrent mobilom, mikor is kihúztam azt a zsebemből és felvettem. JungKook kilökte kezemből a kütyüt, majd elrúgta a szoba másik oldalára. Remélni mertem csak, hogy nem tört össze és nem szakadt meg a vonal. Taehyung hívott talán? Minden esetre próbáltam minél hangosabban ordítani Kookie nevét, bár nem tudom, hogy ez mennyire hallatszódott a telefonba a hangos zene miatt. Ám abban sem voltam teljesen biztos, hogy hívásban van még. JungKook-tól kezdtem ténylegesen félni, tiszta erejéből végezte minden egyes mozdulatát, amit felém intézett. Garbómra szakított egy orbitális lyukat s nadrágom kezdte ráncigálni, mire leszakadt arról a gomb. Lökdöstem teljes erőmből jó ideig, mire sikerült elérnem, hogy elengedjen. Futni kezdtem a terem kijárata felé, mikor eszembe jutott, a kulcs nála van. Nem tudok menekülni, még én sem tudom mi elől. Annyit tudok, rettegek tőle. Nagy s gyors léptekkel közeledett felém a maknae, én pedig a lehető legkisebbre húztam össze magam az egyik sarokban. Ismét garbómba kapaszkodva felhúzott a földről, majd lerántotta rólam farmerem. Remegtem már, annyira féltem tőle, mire egy széles, beteges vigyor terült el arcán.
-Csak nem félsz?-Kérdezte sziszegve, mondata közben torzultak arcán vonásai. Nos, az őszintét megmondva be vagyok szarva.
-JungKook, kérlek hagyj békén-Suttogtam remegő hangon s kicsordult egy könnycsepp szemem sarkából.
-Az a mocskos buzi megdughatott?-Kérdezte ordítva, miközben letépte rólam garbómat, teljes egészében.-Jól esett? Mondd csak, még kivel kúrattad meg magad?
-Hagyd abba, kérlek-Suttogtam még mindig remegő hangon, már arcom áztatta a könny.
-Kussolj! Ha a fél világ már járt benned, akkor én sem hagynám ki a lehetőséget! A szart is kibaszom belőled te hímkurva!-Ordította, mire én kidülledt szemekkel néztem.
-JungKook ne!-Már ordítva sírtam s igyekeztem takarni testem minden egyes porcikáját. Hímkurva? Taehyung volt nekem az első, bár én sem így terveztem. Kookie-nak szerettem volna adni magam az első s századik alkalomkor is..De sem saját, sem más érzelmeit nem irányíthatom. Nem szólt, csak levetkőzött s leoltotta a lámpákat. A zene dübörgött tovább s láttam, ahogy közeledik a maknae árnya felém. Nagyon féltem. Megragadta tincseim s hátra rántotta fejem, majd nyakamba csókolt...aztán harapott. Kapálóztam, majd lenyomott a földre, karjaim leszorítva s csípőmre ülve.
-Ne mocorogj, jobban fog  fájni-Mondta nyugodt hangon. Erre a mondatára üvöltve sírtam már, ugyan még mindig igyekeztem szabadulni. Hirtelen azt hittem, szabadulok, mikor levette egyik kezemről egy kezét. Kaptam volna oda, hogy megüssem, ám abban a pillanatban megéreztem alsónadrágomban, hogy hideg ujjai tagom köré fonódva munkálkodtak. Teljesen elszállt minden erőm a vakító mámoros érzés miatt. Erőtlenül hullott karom a padlóra s nagyot koppant. Kéjes, nőket megszégyenítő sóhajok hagyták el ajkaim, mire JungKook felém hajolt s gyengéden csókolni kezdett. Idővel csókunkat erőszakkal ugyan, de elmélyítette. Teljesen rajtam volt s mikor megelégelte tétlenkedésem, lerántotta rólam az utolsó ruhaneműt is. Azt hittem legalább, ha már ki akarja belőlem a szart is baszni elmondása szerint, legalább felkészít rá. Tévedtem. Amint mindenféle anyagtól fedetlenné vált testem, azonnal éreztem őt, belém nyomulni. Szerintem életemben nem ordítottam olyan hangos és magas oktávba azelőtt.
-JungKook ez fáj! Hagyd abba, nagyon fáj!-Sírva nyöszörögtem, miközben levegő után kapkodtam.
-Talán Kim TaeHyung nem így csinálta? Jobb nálam?-Kérdezte, miközben közepesnél kicsivel gyorsabb tempóban húzódott belőlem ki-be. Csak halkan sírtam tovább. Nem tudom meddig bírom még.-Hm? Kérdeztem valamit!-Folytatta mondanivalóját, majd egy olyan erőtejeset lökött rajtam, hogy eltalálta gyönyörközpontom. Jól eső érzés volt, ám nem nyomta el a lüktető fájdalmat hátsó felemből, ahol mellesleg éreztem valami meleg váladék szerűséget, arra tippeltem, hogy ez a rohadék belém élvezett.
-N..nemh..-nyöszörögtem visszafojtott levegővel. Reméltem ez kielégíti minden vágyát és békén hagy. Soha többé nem akartam látni.
-Akkor örülök-Mondta mosolyogva s iszonyat gyors tempóra váltott. A hangom még a fájdalmas nyöszörgések közepette is megcsuklott már. Miért csinálod ezt velem? Pedig én szeretlek téged JungKook...
-Elég! Hány menetet akarsz még?-Kérdeztem dühösen, fájdalommal hangomban.
-Még ezt se fejeztem be-Mondta nevetve, mire kitágultak a pupilláim. Micsoda? Akkor..akkor az a nedvesség amit éreztem az..az vér?! Hirtelen elhalkultam s tompultak érzékeim. Mint akit fejbe vágtak, úgy rogytam össze. Életjelek nélkül, csak feküdtem, mozdulni sem s hangot adni sem tudtam. Csak ringatózott a testem övével egy ritmusra, mire egy bizonyos idő után belém engedte testnedvét.
 Aktusa után kis idővel, hangos dörömbölés hallatszott az ajtó irányából, majd kinyílt. Mint kiderült, van egy pótkulcs is a teremhez.. Elsőnek egy ziháló Taehyung-ot és Yoongi-t pillantottam meg, épp résnyire nyitott szemeimmel. Ezek szerint hallotta Tae a kiáltásaim...Azt, hogy hol vagyok, valószínűleg a portástól tudták meg, ugyanis mikor külön-külön szállingózunk be, akkor felhívja a leadert a portás, hogy az napra megvolt a teremhasználatunk. Nem volt energiám, még mindig. Feküdtem a padlón, JungKook ölelt miközben be voltunk takarva egy vékony huzattal. Valószínűleg ő tette ránk. Kook a nyitott ajtó felé pillantott s menekülőre fogta, ami azt illeti sikerült is neki, mivel ruhában volt már, nem úgy, mint én. Kirohant az ajtón, de senki nem próbálta megállítani. Öt barátom csak bámult rám, lélegzet visszatartva. Szemeim nem bírtam tovább nyitva tartani minimálisan sem, így lehunytam őket. Aludni nem tudtam, kábulati állapotban pedig nem voltam. Akár egy agyhalott, hallom, hogy mit mondanak de semmi életjel. Hallottam, ahogy Jin ordítva fut felém.
-Úr isten! Jimin? Hahó? Mi történt?-Kérdezte a legidősebbik aggódóan, miközben finoman paskolgatta arcom, de nem tudtam reagálni.
-Hozok vizet!-Mondta Hoseok s kis idő elteltével éreztem, ahogy fröcskölnek hideg vízzel, hogy ébredjek fel. Nem tudok mit tenni, egyszerűen nem tudok életjelet adni..
-Nézzétek meg, van-e pulzusa! Hó fehér..-Yoongi megosztotta okos gondolatát.
-Van pulzusa. Várjatok az ott?..Jin, nézd..-Hívta NamJoon a legidősebbet. Éreztem, ahogy kicsi arrébb tolnak. Hallottam, ahogy Jin halk zokogásba kezd. Észrevették a vérem, szuper.
-Vigyük haza..-Megszólalt Taehyung remegő hangon, szipogva. Azt hittem, nincs is itt már, nem is hallottam eddig a hangját. Fájdalommal töltötte el gyötört testem, ahogy valamelyikőjük felemelt a padlóról s karjában vitte erős, most mégis törékeny testem.
 Úton hazafelé nagy erőfeszítések árán kinyitottam szemeim, nem túl nagy résnyire. Ahogy körülnéztem, láttam, hogy Jin sír, NamJoon karjaiban. Azt is láttam, hogy Yoongi puszikkal próbálja vidítani Hoseok-ot, eddig sajnos nem valami nagy sikerrel. Éreztem, hogy valakinek az ölében fekszem és sejtettem, hogy TaeTae az újonnan beszerzett simogatógépem s párnám egyben. Szomorú, pirosra kisírt szemeivel engem vizslatott. Tekintetünk találkozott s ekkor végigsimított arcomon, majd homlokon puszilt. Lehunytam szemeim s így utaztam tovább. Olyan jó, hogy most is velem van...Mikor hazaértünk, a srácok hűlt helyét találták a maknae-nak. Hívták már út közben is, de ki volt kapcsolva a telefonos tájékoztató szerint. Érkeztünk után Taehyung karjaiban feküdtem, akár egy hulla, míg ő vitt engem a fürdőszoba irányába. Utoljára Kook-ot láttam itt..Felriadtam s mintha semmi bajom nem lett volna az elmúlt pár órában, Tae nyakába kaptam s szorosan öleltem.
-Nyugi, nincs itt..-Közölte nyugodt hangon, majd belépett a fehér csempés helyiségbe. Beleültetett a kádba s mosdatni kezdett. Miután végzett fürdetésemmel, bebugyolált egy törölközőbe, majd amilyen pózban hozott be a fürdőbe, ugyan olyan pozícióban vette fel még mindig élettelen testem karjai közé s felvitt szobámba. Simogatott. Fel néztem az éjjeli szekrényemen lévő kis órára, mely délután öt óra harminc percet mutatott. Rohan az idő.. Épp aludtam volna, mikor fülembe súgta a kis alien mondanivalóját.
-Aludj csak, majd én elintézem.-Suttogta mérgesen.
-Ne bántsd.-Suttogtam, mire megállt keze a simogatásban.
-Mi? Miért ne? Majdnem megölt!-Csattant fel hirtelen. Hallottuk a bejárati ajtó nyitódását és hangos ordibálást, de annyian ordítottak, hogy nem tudtam kivenni, ki ordít kivel s miért.-Megfojtom, istenemre esküszöm.-Mondta Taehyung s ezzel felállt az ágyamtól, majd mérgesen futott le szobámból. Mivel már nem egyszerre ordibáltak, tisztán felszűrődött mindenkinek minden egyes mondata ez emeletre.
-Te nem vagy normális! Hogy voltál képes ilyet tenni? Te elvetemült beteg féreg!-Vágta Yoongi a szavakat valakihez, feltételeztem, hogy JungKook-hoz. Hallottam, ahogy egy széket fellöknek, majd heves kiabálásokat hallok csak, melyekből néha hallható egy 'Ne, Taehyung' vagy egy 'Hagyd abba'. Hangosnál hangosabb csörömpöléseket hallottam..Nem akartam, hogy bántsa JungKook-ot bárki is, akármennyire gyűlöltem abban a pillanatban. Ahogy tudtam, levánszorogtam a lépcsőn s ahogy gondoltam. A maknae-t TaeTae verte, ököllel s folytogatta, a falnak nyomta, ugyanekkor a Kook próbálta enyhíteni Tae ütéseit különféle mozdulatokkal. Vérzett már a kis maknae orra s a fájdalomtól összeesve támasztotta hátát az ajtónak miközben fogait ordítása elnyomása végett összeszorította.
-Elég.-Jelentettem ki halk, rekedt hangon, mégis mindenki rám figyelt.
-Minek hagyjam abba? Biztos vagyok benne, hogy te is mondtad neki, hogy hagyja abba, de nem tette!-Horkant fel Taehyung s folytatta Kook püfölését.
-Jimin, menj vissza. Pihenned kell- Mondta Jin s megfogta vállam, majd elkezdett a szobámba vezető lépcsőfokok felé tuszkolni. Vissza fordultam erőt kapva magamon, mikor már indultam volna fel a lépcsőkön, mikor is megláttam, hogy Jin és NamJoon eléggé furcsán viselkedtek..Úgy értem, nincs azzal semmi baj, ha puszit adsz a legjobb barátaidnak, de nem szájra és nem tapizod le őket utána..Mindegy is, cselekednem kellett. Fogtam magam és beslattyogtam a verekedő idióták közé. Csak megálltam s mindenki lefagyott, ugyanis Tae ütése, amit JungKook-ra mért, az én arcomon puffant. Bágyadtan estem össze s mosolyogni kezdtem, hogy mégis mekkora erővel képes értem ütni a kis alien. Körém gyűlt mindenki. Taehyung térdre borulva nyúlt megsebzett arcom felé, mire elfordítottam fejem s felálltam, majd felbaktattam a szobámba. El kell mennem innen. Minél hamarabb.








Elnézést az esedékes helyesírási hibákért, de álmos vagyok már, igyekeztem megírni. Amúgy kreatív napjaim élem.xD Kommenteket várok.^^