1.rész~Kitagadott

Jimin pov.
Nagy nap van a banda életében, ott koncertezünk végre, ahová mindannyian vágytunk. Odafelé aludtam a buszon. Tae keltett fel, mikor megérkeztünk.
-Hyuung kelj fel alig maradt időnk!-mondta nyöszörögve miközben vállamat rázogatta.
-De én még fáradt vagyok -Jelentettem ki alig hallhatóan.Nyammogtam egy sort, és szemeim dörzsölve feltápászkodtam kényelmes ülőhelyemről. Igazítottam kinézetemen s mikor már késznek vallottam magam, elindultam lefelé. Tae egyből átkarolta vállam és sétált le velem a buszról. A rajongók sikolyától megfájdult a fejem, épp most keltem és mintha egy dudával fújnának arcon. Pazar. Mikor beértünk, leültem a fodrászszékbe és a mellettem ülő csapattársam kezdtem nézni. Na, jó. Talán bambultam, túlságosan is. Azt vettem észre, hogy egy aranyos kéz leng előttem jelet adva arra, hogy kapcsoljak vissza a világba.
-ChimChiimiiiiiiim- Hallottam meg ahogy nevem egy édes hang szólítja.
-Hm?-Vágtam értetlen fejet.
-Megint engem bámultál..Rémisztő vagy ilyenkor -Mondta Kook  lebiggyesztett ajkakkal.
-Sajnálom, fáradt vagyok -Mondtam ridegen, és elkaptam tekintetem. Míg a fodrász nem végzett a hajammal, a kezemen lévő gyűrűket kezdtem el birizgálni. Mikor végeztek a hajam megmunkálásával, rohamos tempóban mentem öltözni.' Nem láttam Kook-ot amióta otthagytam. Azaz másfél órája. '-elmélkedtem magamban. Gondolataimból egy pár szorosan körém fonódó kar zökkentett ki.
-Jiminie, mennetek kell - Mondta Tae kissé szomorkásan.
-De én nem aka- A kis alien nem hagyta, hogy befejezzem mondandóm, csak kitolt a stábhoz Kookal egyetemben. Hátrafordultam és Tae-ra néztem szúrós tekintetemmel. Nem akarom azt a táncot, de muszáj volt,  ugyanis ezzel a páros produkcióval indítottuk ketten a koncertet. Megszólalt a zene, kifutottam Kook után a színpadra s elkezdtük párhuzamos mozdulatsorunk. Fájt a fejem a hangos zenétől, a sikítozástól..Kis idő múlva a zene lelassult. Tudtam, hogy végem lesz. JungKook hátulról átkarolt, nyakamba pihegett, majd magával szembe fordítva nekinyomott a díszfalnak. A tömeg még hangosabb sikítozásba kezdett, Kook csak vigyorgott mint a tejbe tök, én meg épp meghaltam belülről. Ahogy beszorított a fal és teste közé, segítségért kiáltó tekintettel szaladtam végig a stábon, mikor kiszúrtam Tae szempárjait. Csak nézett bambán, tátott szájjal. Szuper, kis alien mit is vártam. Én hősöm. Kritikus pillanatokat éltem át, mikor majdnem összeért ajkunk. De tudtam, hogy ez csak a műsor része. Magától nem csinálna ilyet velem. Nem bírtam már magammal. Megfogtam derekát és fordítottam a felálláson. Annyi különbséggel, hogy tagjára rámarkoltam, mire egy halk sóhaj hagyta el száját. Kezdtem elhinni, hogy minden rendben lesz...Ekkor bejött rengeteg táncos, teljesen eltakarva minket, míg NamJoon lecibált minket a színpadról. Okosan megtervezték, bárki volt az, ugyanis így a 'bakimat' műsorrészként fogják fel. Remélem.
-Mégis mi a..Fiúk, mi volt ez?!-NamJoon kiabálja kérdezett minket miközben ujjaival masszírozta orrnyergét. Semelyikőnk nem válaszolt.
-J..Jimin? Mi volt ez?..-Kook is kérdezte, félénken.
-Nem tudom. Sajnálom -Kaptam egy kisebb pofont NamJoon-tól, megemberelés céljából. Ráfogtam az arcomra, égett tenyere helye.
-Undorító volt amit csináltál, és önzőség -Vágta hozzám JungKook egy lenéző pillantás kíséretében. Könnyek csordultak ki szemeimből, mire Tae jött velem szemben és se szó, se beszéd, megölelt. Értette, hogy mit érzek. Erre volt szükségem. A koncertet levezényelték nélkülem és Kook nélkül, mondván 'mi voltunk a fő attrakció és pihennünk kell'. A dorm felé vezető úton csak ültem a busz hátuljában, néztem ki az ablakon s napszemüvegemmel próbáltam fedni krokodilkönnyeim. Semelyikőjük sem nézett rám, mind haragos és lenéző pillantásokkal illettek meg.
-Elcsesztem -Suttogtam magam elé.
-Dehogy cseszted el -Éreztem meg egy meleg kezet, ahogy hátam simogatja nyugtatásképp.
-Most utál, igaz?-Borultam Tae karjaiba szipogva.
-Megkérdeztük Kookie-t, hogy mi volt ez. Reakcióképp csak hallgatott és hirtelen másik témát hozott fel. Mikor szóltam Jin hyung-nak, hogy látszólag nem vagy jól, ezért hátrajövök hozzád, mindenki hátrafordult és aggódóan mondták, hogy jöjjek. Kivéve Kook, mert ő csak bámulta a telefonját. A többiek részéről meg annyi, hogy nem mernek közeledni feléd, mert tudják, hogy nem hagynának békén a történtekkel -Mondta nyugodt hangon, mosolyogva, miközben simogatta hátam, elaludtam. Körül-belül olyan másfél óra múlva kelhettem, de már mindenki aludt a buszon, csak a sofőr és én nem. Mondjuk szép lenne ha ő is elaludna vezetés közben. Miután kikapcsoltam  a biztonsági övem, odasétáltam a táskámhoz, épp nyúltam a vizemért, mikor hatalmas durranást hallok, és hallom hogy törik valami. Hirtelen minden elsötétült.



Remélem tetszik, kommentelni ne féljetek, építő kritikákat szívesen elfogadok*^* Köszönöm, ha elolvastad. Igyekszem a következő résszel.^^