6.rész~Szeretem.

JungKook pov.:
Mikor beértünk a dorm-ba fiúk őrjöngve fogadtak,  hiányozhattunk nekik. Jimin nem sokkal érkezésünk után  távozni készült egyik barátjához, találkozni. Mikor  elköszöntünk tőle Taehyung furcsán vizslatott engem és  Jimin-t. Bár csak apró érintéseket intéztem a fiú felé,  láthatólag ezt is kiszúrta Tae. Mikor úgy döntöttem, hogy  tartom magamat Jimin kéréséhez, felmentem szobámba szó  nélkül és ültem egy picit magamban, míg Jimin-t átneveztem  mobilomban kicsit személyesebb embernek. Valamint egy jó  képet kerestem kettőnkről, melyet beállítottam telefonom  háttérképernyője ként. Kicsit még gondolkodtam a Jimin-nel  való kapcsolatunkon s lementem vacsorázni. Jin kitalálta,  hogy legyen esti megbeszélés, de ne afféle üzleti, hanem  baráti. Mindenki szívesen egyezett bele az ötletbe. Mikor  Jimin megérkezett hulla fáradtan, de bele kezdett a  mesélésbe. Idő közben ölembe dőlt és combom simogatta,  remélhetőleg a srácok csak baráti gesztusnak vélték eme  tettét. Törődésem viszonzása képp haját kezdtem cirógatni.
-Kookie!-Hallottam meg Yoongi hangját.
-Hm?-Kérdeztem annyira megszeppenve, hogy szerelmem haja  cirógatását is abbahagytam.
-Tudsz jönni egy percre?-Kérdezte félve.
-Ahan-Mondtam s Jimin-t szinte ledobtam ölemből csak hogy  tudassam vele, hogy mindenki lát amúgy minket. Nézett utánam  értetlen fejjel majd visszafordult a beszélgető társaság  felé. Yoongi elsétált közös szobánkba s miután bementem  mögötte, bezárta az ajtót.
-Mit szeretnél, hyung?-Kérdeztem mosolyogva, míg leültem  török ülésbe ágyamra.
-Elsőnek egy nagyon-nagyon titkos dolgot szeretnék  elmondani, még senki nem tudja, szuper titkos! És te vagy a  szobatársam és bizalmasom is egyben. Nem mondod el  senkinek? Bízhatok benned?-Kérdezte kíváncsian.
-Jajj, hyung! Mondd már, eddig sem mondtam el semmi  titkodat.-Mondtam, játszva  a sértődött óvodást.
-Az van, hogy..Tetszik....valaki...-Mondta elhúzva mondatát.
-Na, ki az?-Kérdeztem eltátott ajkakkal. Yoongi fagyos  szívébe mégis ki készül betörni? Minden esetre  természetfeletti erőkkel rendelkezik, ha eddig eljutott.
-Hát..Ho..-Itt abbahagyta mondandóját és párnájába fúrta  fejét. Majdnem elmondta, hogy ki az s ilyenkor kell  elhallgatnia?!
-NAAA HYUUUNG!-Ugrottam hátára s paskolni kezdtem azt-Mondd  eeel!-Nyávogtam a tőlem telhető legidegesítőbb  hangon.
-Seok..-Mondta sziszegve. Lefagytam s annyiba maradt háta  csapkodása.
-Hoseok hyung? Jung HoSeok? Aki a BTS J-Hope-ja? A  reményünk?-Kérdeztem döbbenten.
-Igen...-Mondta szomorkásan.
-Aztaa...-Elámultam egy kis időre-Tud róla?-Kérdeztem komoly  hangnemben.
-Nem. Nem is akarom még, hogy tudja. Elveszíteném, mint  barátot.-Mondta, s tekintetét a földre szegezte.
-Ne aggódj, akár mikor akarod elmondani, én itt leszek  melletted és segítek!-Mondtam mosolyogva.
-Köszi Kook. Kisujj eskü, hogy senkinek nem mondod el!  Kérlek.-Kérlelt boci szemekkel. Sosem szokta ezt csinálni,  de ha mégis aranyoskodott volna, akkor nagyon fontos  dologról lehetett szó, így kisujjat ráztam vele.
-Na, és még akartál valamit?-Kérdeztem sietve, vissza  szerettem volna menni szerelmemhez, látni, hogy minden  rendben van vele..
-Mi van közted és Jimin közt?-Kérdezte hirtelen, de komolyan. Kérdésétől  a vér is megállt bennem.
-S..semmi. M..mert?-Kérdeztem félénken. Nem voltam valami  meggyőző...Szuper vagy JungKook!
-Na, mondd csak. Mit csináltatok két napon keresztül?- Kérdezte komolyan.
-Menjünk, mert azt hiszik valami gond van. Később  megbeszéljük. Oké?-Kérdeztem, remélve ezzel leszáll a  témáról.
-Hát rendben, menjünk.-Mondta, majd lágyan elmosolyodott.  Megindultam az ajtó felé s amint kinyitottam már baktattam  is a nappali irányába, mire két szorító tenyeret éreztem  vállaimon és egy hirtelen puszit ami majdnem ajkaimon  csattant. A pusziról gondolva Yoongi volt az, hisz ő egy  aljas 'puszilopó'. Mikor leültem Jimin mellé, érdekes fejet  vágott. Gondolom a puszi miatt, de tudhatja, hogy Yoongi  milyen, hisz őt is számtalanszor puszilta már meg..Gyilkos  tekintettel nézte szerelmem a vele egymagas törpét, ki épp  helyére huppant le...Habár Yoongi az utóbbi időben csak  Hoseok-ot halmozza puszikkal s mikor ez eszembe jutott,  ránéztem az imént említett személyre, aki épp durcásan  puffogott. Tehát Hoseok féltékeny, mert engem puszilgat  zaklatója, Jimin pedig azért féltékeny, mert Hoseok  zaklatója engem puszilgat? Jó felállás..

Jimin pov.:
Hazaértünk után szinte egyből mennem kellett találkozni egy  gyermekkori barátommal, MinJae-vel. Nagyon rég találkoztunk,  így nem halaszthattam el a lehetőséget, hogy Szöulban van.  Jól éreztem magam vele, mint kiderült, a férfiakhoz  vonzódik, akárcsak én. Így persze sok dologról kaptam  felvilágosítást, hiába nem mondtam el neki, hogy én is a  férfiakhoz vonzódom. Pár óra múlva, beszélgetéstől kimerülve  értem haza, s amint beléptem az ajtón, legidősebbik  csapattársam szólt, hogy csapat megbeszélés lesz. Mesélni  kezdtem, hogy miket csináltunk aznap. Idő közben Kookie  ölébe dőltem s combját kezdtem simogatni s ő hajam. Kis  idővel később Yoongi félrehívta simogatógépem. Értetlenül  néztem, mit akarhat JungKookie-tól, de úgy voltam vele, hogy  felesleges ezért hisztiznem. Visszafordultam az épp  beszélgető társaság felé, mikor hallottam, hogy TaeTae nagy  boldogan mondja, hogy mennyire örül, hogy nem hagytam ott  őket. A kis alien hozzám bújt, mint egy kisgyerek s vállamon  pihentette fejét, mígnem kinyílt az ajtó s egy kissé komor  Kookie lépett ki rajta, majd pár másodperccel később Yoongs  arcon puszilta..pontosabban majdnem a száján..és eddig  kettesben voltak..Égett bennem a harag a gondolattól, hogy  rámászott szerelmemre Yoongs.. Kookie csak leült mellém,  végig mért minket, majd hátradőlt, mint aki jól végezte  dolgát. Nagyjából fél óra múlva berekesztettünk a  beszélgetést, ugyanis a társaság hulla volt. Elmentünk mind  zuhanyozni, majd felbaktattam szobámba. Kookie-tól el  kellett volna köszönnöm, de nem volt kedvem. Épp aludtam  volna, mikor halk kopogást hallottam s válasz nélkül  benyitott valaki. Mivel háttal voltam az ajtónak, nem  tudtam, hogy ki az, csak annyit éreztem, hogy ágyam széle  besüpped s egy kéz simít arcomra. Vagy Tae vagy Kookie.  Tae-vel nem szeretnék szembe kerülni most, hiába szeretem,  mint barátom. Kookie-val meg azért nem, mert rosszul esett  az esti puszis akciójuk.
-Kicsim..-Szólalt meg egy hang, melynek tulajdonosát egyből  felismervén megfordultam. Nem tudtam rá haragudni..
-Hm?-Fordultam vele szemben, hogy lássam arcát.
-Nem köszöntél el..-Mondta szomorkásan, mire felültem s  megöleltem.
-Jó éjt.- Mondtam s lágy csókot hintettem párnáira, mire  ledöntött az ágyamra s felém tornyosult. Rosszul éreztem  magam, a táncteremben történtek miatt, ismét. Eltoltam  magamtól, mire kapcsolt az esze.
-Bocsánat..-Szólalt meg bánóan Kookie.
-Semmi baj.-Mosolyodtam el s végigsimítottam arcvonalán.
Kookie mellém feküdt s ölelkezve aludtunk el.
Másnap reggel JungKook karjaiban ébredtem. Mikor Jin szólt,  hogy menjünk le reggelizni, felkeltettem szerelmem, ki  morcosan bújt beljebb meleg takarómba.
-JungKookie, itt hagylak.-Mondtam neki, mire lecsapta a  takarót magáról és pillanatok alatt készen állt a  reggelizésre. Eme reakcióján felnevettem, majd megöleltem.  Megfogtam kezét s magunkról megfeledkezve sétáltam le  Kookie-val kéz a kézben a banda többi tagjai elé. A maknae  hamarabb észbe kapott s elengedte kezem, így senki nem látta  meg remélhetőleg. Egymástól távol ültünk, nehogy gyanakodni  kezdjenek. TaeTae természetesen mellém ült s Kookie ezt nem  szívlelte, arcmimikájáról olvasva. Gyorsan túl lettünk a  reggelin, majd mikor kaptam egy üzenetet MinJae-től, hogy  találkozzunk, habozás nélkül mondtam igent. Spuriztam fel  szobámba s amint elkészültem már rohantam is barátomhoz.  Mielőtt kiléptem volna a dorm-ból, JungKook visszarántott s  magával szembe fordított.
-Hová mész megint?-Kérdezte Kookie szigorúan.
-Találkozom MinJae-vel.-Mondtam kissé bunkón. Mi az, hogy  lefog? Amúgy is értem, hogy a párom, de finomabban is  kérdezhetné.
-Tegnap sem voltál itthon egész nap. Legalább bemutathatnál  neki, ha oly fontos személy számodra, hogy engem itt hagyj  egész napra.-Mondta felháborodva.
-Rendben. Írok neki, hogy ketten megyünk. Te meg addig siess  és készülődj, mert le megy a nap!-Parancsoltam Kookie-ra,  mire sietős tempóban vette fel szükséges ruhadarabjait.  Szóltunk a leader-nek, hogy elmegyünk és majd este felé  jövünk haza. Nem örült neki túlságosan, de bólintott rá.

JungKook pov.:
Nem gondoltam volna, hogy Jimin elvisz magával, de nem tudom  mit csináltam volna nélküle..felemésztett volna a hiánya.  Épp egy kávézóban ültünk a híres-neves MinJae-re várva,  mikor egy kb. velem egymagas, vékony, modell alkat jött oda  hozzánk, Jimin-t megölelve. Felálltam és illedelmesen  bemutatkoztam. A faszikám egész normálisnak tűnt, de  valahogy mégis ellenszenvet váltott ki belőlem az, ahogy  szerelmemre nézett. Párszor félrehívta, magát nem  zavartatva, én pedig nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Így  hát, gondoltam tudtára adom, hogy mi is a dörgés. Viszont  amikor a kis szemét keze olyan helyekre látogatott, ahova  csak nekem szabadna, felkaptam a vizet és leszarva, hogy kik  figyelnek, fordítottam magam felé a mellettem ülő fejét és  vontam szerelmes csókba. Ő azonban eltolt magától és  rendesen kikelt magából, hangot is adva annak.
-Mi a halál faszát képzelsz magadról Jeon JeongGuk?!- Kérdezte szerelmem fennhangon. Mindenki ránk figyelt, míg  MinJae szikrákat szóró szemekkel vizslatott engem.
-Komolyan ennyire vak vagy? Nem veszed észre, hogy ez a buzi  csorgatja utánad a nyálát?-Akadtam ki, most már én is.
-Még te buzizol le engem?! Te csókoltad meg mindenki előtt,  nem én-Kapcsolódott be a veszekedésbe az emlegetett is.
-Ne tagadd, hogy te is megtetted volna!-Nevettem jóízűen  kijelentésemen.
-Megint tárgyként tekintesz rám! Elegem van ebből!  Fejezzétek be a veszekedést és gondolkodjatok el azon, hogy  ezzel kinek is ártottatok.-Mondta Jimin, és szó nélkül  elhagyta a helyet. Azonnal utána rohantam és kiérve az  utcára, hátulról megragadtam alkarját és fordítottam  testhelyzetén.
-Jimin, várj!-Ziháltam-Beszéljük meg!
-Hagyjál!-Utasított és rántott egyet kezén, de szorításomból  nem szabadult.
-Kérlekhh..-Suttogtam, egyik kezemmel térdemen támaszkodva.  Igaz, hogy kezét nem engedtem el, de ez nem akadályozta meg  abban, hogy hazafelé vegye az irányt. Egész úton próbáltam  beszélni vele, de ő még csak rám sem nézett. A dorm ajtaja  elé érve elengedtem kezét s vállainál fogva magam felé  fordítottam, mire ő csak nagyra tágult pupillákkal bámult  engem.
-Ne haragudj rám-Mondtam kétségbeesett hangon-Csak azért  csináltam, mert féltem, hogy elveszítelek-Nem válaszolt  semmit, csak indult volna befelé az ajtón, de egyik kezemmel  neki támaszkodtam és becsuktam azt, jóval közelebb kerülve  így szívem elrablójához.
-Jiminhh...-Próbálkoztam újra-Nem csinálhatod ezt velem.  Szeretlek! Érted? Fontos vagy nekem!-Ekkor, mintha elvágták  volna... csillogó szemekkel nézett fel rám és szája szélén  még egy halvány mosoly is elterült.
-H-hogy mondtad?-Kérdezte, nagyokat pislogva-A-azt mondtad,  h-hogy..-
-Szeretlek-Szakítottam félbe. Mióta együtt vagyunk, most  mondtam neki először. Habár kimutattam, de nem mondtam.
-Én is szeretlek te bolond!-Mosolygott és egy puszit nyomott  számra. Én viszont még soha nem hallottam tőle ezt a szót.
-Csakhogy kimondtad..-Mosolyogtam rá én is mire, egy  öleléssel jutalmazott.
-Azt hallottam, hogy ha sokat mondják valakinek ezt a szót,  előbb utóbb értelmét veszti-Osztotta meg velem gondolatait.
-Én meg azt, hallottam, hogy csak akkor veszti értelmét, ha  az illetőnek nem a szívéből jön-Mondtam, majd simogatni  kezdtem hátát, mire Jimin kibontakozott ölelésemből, majd  szívére tette kezét és úgy mondta: „Szeretlek.” majd lágyan  megcsókolt. Ajkait lassan mozgatta enyéimen, majd nyelvével  végignyalt alsó ajkamon bejutásért könyörögve. Nyelve enyém  köré fonódott, folyamatosan kényeztetve azt. Kár, hogy  nyálcserénket megzavarta a nyitott ajtóban álló, igen  erőteljesen megilletődött V.

5.rész~Viszlát srácok!

(Innentől két fél szemszögéből fogjuk írni, ParkSungTae közreműködésével. Ő írja JungKook szemszögét.)

Jimin Pov.:
Mikor felértem a szobámba, könnyes szemekkel dőltem le fekvő alkamatosságomra. Kicsivel később halk kopogást hallottam az ajtómon s egy szomorú TaeTae pillantott vissza rám. Biccentettem fejemmel, jelzést adva neki, hogy nyugodtan bejöhet. Így is tett, leült mellém s szoros ölelésbe húzott, majd megcsókolt. Finoman eltoltam magamtól Taehyung-ot, jelezvén, hogy nem esik jól gesztusa. JungKook-ot akarom. Hiába tette azt, amit. Nekem Ő kell. Senki más..

JungKook Pov.:
Tae kettesével szedte a lépcsőfokokat Jimin szobája felé. Minden porcikám sajgott a rám mért ütésektől, éreztem  vérem keserű, fémes ízét a számban.  A fájdalomtól felállni sem bírtam egy ideig, de mikor eszembe jutott,hogy az a szemét képes volt megütni szerelmem, azonnal rohantam utána. Mikor benyitottam V éppen Jimin-t pátyolgatta...jó hogy nem fojt le ott helyben az ágyról. Amikor már nem bírtam tovább nézni a drámát megszólaltam, félbeszakítva ezzel a csöpögős jelenetet.
-Jimin az enyém, te rohadék!-Ordítottam teli torokból. Jimin arcára kiült az összes érzelem és hatalmas könnyei utat törtek maguknak. Fájdalmas volt őt így látni, de tudtam, hogy nem mutathatom magam gyengének.
-Miért basztad meg, ha tudtad, hogy ő az enyém?!-Csattantam fel hirtelen, olyan szigorú hangvétellel, amitől még magam is megijedtem. Láttam Taehyung szemében, hogy fél. Fél a szemembe nézni és azt mondani, 'Mert szeretem!'. Beszélni akartam Jiminnel. Elmondani neki, hogy mindent amit tettem, azért tettem, mert fontos nekem és szeretem. De nem. Kiküldött egy 'Szeretnék most egyedül lenni.' ürüggyel. Ekkor hangos csörömpölést hallottunk a konyhából kiszűrődni, s mint akiket puskából lőttek ki rohantunk a hang irányába. Leérve megdöbbentő látvány tárult elénk. Jin és Namjoon falták egymást. Idősebbik a pulton ült, s mit sem törődve a törött tányérral mart a leader ajkaira. Azt hittem ott helyben ájulok el. Na jó, azért sejthettük, hogy van valami közöttük, de most így hirtelen szembesülni vele, kicsit váratlan volt. Igazából semmi bajom nincs vele, legyenek boldogok, de akkor sem mindenki előtt kéne lenyelniük egymást. Mikor észrevették, hogy figyeljük őket Jin ellökte magától párját és leugrott a konyhabútorról.Egy ideig még bámultuk őket, míg végül bevallották maguktól. Az egész banda jól fogadta a hírt, sőt mindenki gratulált nekik. Miután kiürítettük Namjoon-ék témáját, Jimin felbaktatott szobájába s magára zárta az ajtót, korábbi utasításának eleget téve.

Jimin Pov.:
Mikor kiderült, hogy a bandában már volt egy gerlepár évek óta, hirtelen JungKook és én jutottunk eszembe. Csak sajnos mi sosem leszünk egy pár... Ám egy kérdés még mindig nyomja tudatomat. Hogy bírták így titkolni? Képtelenség lenne számomra, hogy ne érjek hozzá páromhoz. Aki nincs is..Jin-ék beszéde után felmentem szobámba s igyekeztem el aludni, amint tudtam. Nem akartam gondolkodni semmin, nem akartam semmit sem érezni, mert az a gondolat, hogy én és a maknae között létrehozott képzeletbeli kapcsolatom sosem fog megvalósulni, egyre több könnyet s egyre hallhatóbb hangokat csalt ki belőlem sírásom közben.
Mikor reggel felkeltem, egyből, akaratlanul gondolkodásba vetettem elmém. Jól esett, amit JungKook tegnap mondott. Valamiért mégis úgy éreztem, hogy tárgyilagosan tekintett magáénak, nem érzelmileg..Nem mertem optimistaként tekinteni a dolgaimra. Sosem voltam az, sem realista. Élő példája voltam a pesszimistaságnak. Tudom, hogy nem valami jó. Nem tudtam vele mit kezdeni.. Gondolatmenetemből ismét Taehyung és JungKook közti veszekedés zökkentett ki. Halottak módjára lesétáltam s hallottam, hogy a fürdőn fojt a vita. Biztos voltam benne, hogy a fiatalabbik szándékosan húzza Taehyung-ot, hiszen fontos elintéznivalója volt Tae-nak a filmjével kapcsolatban. Rájuk szóltam, hogy maradjanak el, mert elegem van nekem is és a banda többi tagjának is. Amint megszólaltam, abban a pillanatban kinyitódott a fürdő ajtaja és JungKook abba hagyva előbbi veszekedését kifújta a bennrekedt levegőjét s újult erővel kezdett veszekedni.
-Látod hogy néz ki? Tiszta karikás a szeme! Aludni sem hagyod, mert egyből dörömbölni és ordibálni kell az ajtón, hogy engedjelek be. Nem igaz, hogy nem tudsz öt percet várni!-Mondta Kookie kissé humoros hangon. Marha jól esett a karikás szemgödreimre tett megjegyzése. Ám a veszekedést pontosan tudom, hogy miért csinálta. Csak húzni akarta az agyát.
-Tudod jól, hogy ma tárgyalásom van. Kérlek, engedj már be a kibaszott fürdőbe! Ne légy gyerekes!- Mondta Taehyung méregtől elpirosodott fejjel.
-Leszarom a tárgyalásod. Téged is. Eddig is leszartam, mióta hátba támadtál.- Rántott vállat a fiatalabbik.
-Mikor? Hm? Mondd csak, nem úgy volt, hogy heteró vagy? Tudtad, hogy szeretem. Csak azért csinálod ezt, hogy legyen mivel basztatnod. Nem szereted őt!-Mondta TaeTae kiakadva.
-Nem mondtam, hogy nem vagyok heteró. Azt sem, hogy nem vagyok meleg. Minden esetre nem vagyok olyan, mint te. -Ezzel lezárta Kookie a veszekedést. Hogy értette, hogy nem olyan mint Tae? Nem..nem szeret? Mármint nem szerelmes belém? Akkor mire fel ez a felhajtás.. Miért teszi ezt.. Összezavart. Pesszimista létemre rosszul esett mondókája. Ismét, mintha tárgy lettem volna.. Könnyes szemekkel hagytam ott a fiúkat, felslattyogtam a szobámba és órákig gondolkodtam, mitévő legyek. Arra a döntésre jutottam, hogy el kell hagynom a bandát s a barátaim. Nem tehetem tönkre több éves munkájukat..Ráadásul a tegnapi Jin-es incidenshez visszatérve, Namjoon mondta, hogy a legidősebb sokat idegeskedett rajtam s a két fiú miatt, mert nem fértünk meg. Az én hibám, én csináltam. Felborítottam a banda életét. El kellett mennem, ténylegesen...Kis idő múlva előkutattam egy kisebb s egy nagyobb bőröndöt, mibe létszükségletes dolgaim pakoltam. Miután végeztem a pakolással, le mentem a fürdőbe elvégezni szükséges dolgaim. Amint végeztem, sietve mentem vissza szobámba, féltem, hogy meggondolom magam indulás előtt. Gyorsan felöltöztem s teljes ruházatban léptem ki szobámból. Épp csak leértem a lépcsőről a két bőrönddel, mire mindenki tekintete rám szegeződött s csak pislogtak nagyokat.
-Jimin, hova mész?-Kérdezte Jin idegesen, mégis félve.
-El..-Mondtam halkan, miközben lábaimra szegeztem tekintetem.
-Mi? Hova?-Kérdezte Taehyung hirtelen s nagy hangvétellel, amitől kissé megugrottam.
-El megyek. Kilépek a bandából. El költözök. Csak gondoltam, jobb lenne elköszönni tőletek..Mire leértem a lépcsőről már ide sem kellett titeket hívnom, ugyanis habtákban álltatok..-Mondtam könnyes szemekkel, már barátaimat nézve.
-Nem mehetsz el! Mégis miért mennél el?!-Hangzott el újabb kérdés Hoseok szájából.
-Nem fogom tönkretenni, amiért dolgoztatok évekig. Kérlek, ne próbáljatok marasztalni. Jobb lesz így mindenkinek. Nekem is..-Néztem Hoseok szemeibe s mögötte megpillantottam JungKook-ot, kinek arca minden porcikája oly piros volt a sírástól, mintha órák óta sírna..Tekintetünk találkozott s hirtelen felállt, majd irányát felém vette. Azt hittem, mondani fog valamit de csak belém jött és futott tovább, gondolom szobájába..Próbáltam utána nyúlni, de túl gyors volt. Szuper vagyok..El is üldöztem. A maknae ezen cselekedetére hangosabb zokogásban törtem ki, majd JungKook kivételével mindenki ölelt mindenkit, mint egy nagy család s együtt sírtunk. Még egy picit elbeszélgettünk, bár hiányzott Kookie társasága, aki még mindig szobájában kuksolt, de nem akartam zavarni, hátha még jobban meg utálna. Indulnom kellett, mert lekéstem volna a gépem, ha még trécseltem volna barátaimmal. Szomorúan búcsúztam életem legboldogabb részétől, amit ennek a hat csodás srácnak köszönhetek. A repülőtérre vezető út hosszú volt, a taxiban elaludtam. Mikor felkeltem, alig pár perc volt vissza az útból, így összeszedtem magam. Mikor megérkeztem, feltettem a maszkom s sietve megvettem a jegyem. Nem sokkal később szomorúan battyogtam be a várakozó helységbe, hol vártam repülőm érkezését.

Jungkook Pov.:
Fájt. Iszonyatosan fájt, hogy itt akart hagyni mindannyiunkat. El akart menni és soha többé nem láthattam volna. Elveszítettem azt, akit a világon a legjobban szerettem. Nem mondtam neki semmit, el sem búcsúztam. Még csak meg sem próbáltam maradásra bírni. Feküdtem ágyamon Suga-val közös szobámban és vártam a csodát. A csodát, hogy talán mégsem megy el...de ez nem fog megtörténni...hiszen ő nem szeret. Azok után amit tettem vele...hh..
-Micsoda?!-hallottam meg Namjoon döbbent hangját-Japánba?De miért?
-Nem tudom, nem mondott többet-válaszolt Jin.
Azonnal lerohantam, ahogy leesett, hogy miről is van szó.
-Mi az? Mi történt? Mondott valamit?-kérdeztem izgatottan s kissé ijedten.
-N-nem..-dadogta az idősebbik.
-Hol van?!-ordítottam már-Tudni akarom, hogy hol van!
-A reptéren-suttogta Jin, sírástól elfojtott hangon. Ahogy ez a két szó elhagyta a száját, megfogtam a táskám, beledobáltam a telefonom, a pénztárcám és néhány iratomat, amikkel igazolni tudom magam.
-Jungkook, hova mé..-hangos ajtócsapódással hagytam el a dorm-ot.
 Hívtam egy taxit amire hál' istennek nem kellett sokat várnom. Bepattantam a hátsó ülésre és megadtam az úti célt. A reptér. Mikor megérkeztünk, fizettem és már spuriztam is a jegypénztárhoz. Vettem egy jegyet amivel bejuthatok a terminál belsőbb részébe, ahol a repülni kívánó utasok várják járataikat. Bementem s mikor megpillantottam Jimint rohanni kezdtem és nevét kiáltottam. Megfordult s szemeivel keresni kezdte a hang forrását. Mikor találkozott tekintetünk, könnyek csordultak ki szeméből s maszkja szélén megálltak, majd futni kezdett. Gyorsítottam tempómon, majd mikor már elég közel kerültem hozzá megragadtam alkarját s egy rántással megfordítva őt, szorosan magamhoz öleltem. Érezni akartam minden egyes porcikáját. A magaménak akartam őt tudni...tényleg...teljesen...és, hogy ő kérjen meg rá. Hogy amikor megtörténik, lássam szemeiben a tüzet. De tudtam, hogy erre még várnom kell. Már ha megtörténik... Kihasználtam ölelése minden pillanatát miközben nyakába pihegtem. Percek teltek el, mire észbe kapott és eltolt magától. Körbenéztem és egyre több kíváncsi szem figyelt minket kamerákkal, telefonokkal. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ezért behúztam szívem megfájdítóját a mosdóba. Most mit gondolhatnak a fanok..
-Jimin...én..hh-Próbáltam elmondani neki, mit érzek valójában, de egyszerűen nem tudtam, hogy tálaljam.-El kell mondanom valamit-Nagyra tágult szemekkel fürkészte az arcom, hogy mit óhajtok kinyögni-Jimin én...-Hogy mondjam el neki?-...szeretlek-És tessék, kimondtam.
-É-én...ne-nem tudom mit m-mondjak...-Dadogta. Olyan aranyos ilyenkor. Teljesen elvörösödött. Nem válaszolt semmit, csak megölelt, majd miután elváltunk számra puszilt. Most tényleg megtette? Vagy csak képzelődöm?
-Mi lenne ha kivennénk egy szobát estére? Meg kell beszélnünk rengeteg dolgot.-Kérdezte már több magabiztossággal a hangjában.
Én ezt nem hiszem el. Sikerült maradásra bírnom?! Nem bírja a szívem ezt a tömör izgalmat. Itt fogok elájulni. És ahogy itt irul-pirul előttem...le fog állni a szívverésem.
-Oké, persze. Tudok a közelbe egy jó helyet-Vágtam rá egyből szélesen vigyorogva.
 Hívtunk egy taxit és kis idő múlva már a holteben lefekvéshez készülődtünk. Míg ő fürdött, én felhívtam a srácokat és elmeséltem nekik, hogy mi történt. Nagyon örültek, hogy Jimin mégsem utazik el..Habár Taehyung nem volt elragadtatva az örömtől, de szerintem ő is örült, hogy megmásítottam Jimin, számunkra rossz döntését. Nem is tudom mi lett volna velünk nélküle. Az biztos nem lettünk volna ugyan az a BTS, mint akik magabiztosak és boldogan állnak ki a színpadra, szeretett rajongók elé; akik arra biztatják az ARMY-kat, hogy ne féljenek önmaguk lenni; akik mindent megtesznek egymásért és támogatóikért.
 Másnap reggel megegyeztünk Jimin-nel abban, hogy még maradunk egy napot és elmentünk nyugisabb, kevésbé ismert helyekre 'pót randi' keretében. Elmentünk állatkertbe, étterembe. Repültünk helikopterrel s fagyiztunk. Végül elmentünk egy parkba sétálni. Leültünk egy padra és úgy döntöttem, nem húzom tovább és megkérdezem.
-Jiminnie~...-Szólítottam édes hangon-Kérdezhetek valamit?
-P-persze-felelte, s kissé elvörösödött.
-Park Jimin-térdeltem le-lennél a barátom?
-É-én...-dadogta-...igen-mondta egy hatalmas mosollyal arcán, melyet később tenyereibe rejtett.. Tudom, kissé gyors, de nem akarok még több időt vesztegetni. Abban a pillanatban hatalmas boldogság árasztotta el egész testem. Szorosan megöleltem szerelmem mígnem elhúzódott, mondván, hogy későre jár és vissza kell mennünk, mert holnap korán kell kelnünk, ha időben vissza akarunk érni. Visszaérve a hotelszobába, egy gyors fürdés és fogmosás után bebújtunk az ágyba. Átbeszéltünk mindent, amit csak tudtunk. Mióta szeretem, mit szeretek benne. Miért tettem azt a dolgot a táncteremben s miért bántam vele úgy, ahogy nem érdemelte volna meg. Később úgy döntöttünk, ideje aludnunk. Jimin-t öleltem, ő pedig édesen nyakamba szuszogott. Még életemben nem aludtam olyan jól, mint akkor. Igaz, csók nem csattant el ebben a másfél napban, de megértem. Félhetett tőlem korábbi tetteim miatt..

Jimin Pov.:
Hihetetlen energiát éreztem magamban, amint felkeltem. Aludtam már JungKook-al tegnap is s az előtt is. Ám a mostani valahogy más volt, megnyugtatott. Minden gondom elfeledtette velem. Gyengéd puszikkal keltettem szerelmem, jelezvén, hogy keljen fel. Életemben nem voltam még annyira boldog szerintem, mint most. Mindenem meg van, amit csak akartam. Míg szerelmem ébredezett, párszor lejátszottam fejemben a tegnap történteket. Akaratlanul legördült egy könnycsepp szemem sarkából, boldogságom kifejezése képp. Olyan édes volt, hogy próbálta pótolni a randikat, melyek hiúságunk és önbecsülésünk miatt elmaradtak. Féltem elhinni, hogy igaz ez, de ha álmodtam volna sem akartam volna fel ébredni, semmi pénzért. Mikor Kookie életjelet adott s jelezte, hogy ébren van, nyakamba csókolt. Ettől megremegtem, ugyanis a rózsaszín felhők eltűntek elmémből s sötétség váltotta fel azokat. Eszembe jutottak a táncteremben történtek. JungKook észrevette, hogy valami nem oké, majd félve feltette kérdését.
-Minden oké? Ezt nem szabadott volna?..-Kérdezte Kookie.
-Persze, persze. Minden oké, csak az emlékek..ah, ne haragudj.-Mondtam szerelmemnek, miután szemeibe néztem majd mellkasába bújtam szorosan.
-Sajnálom..-Mondta sajnálkozóan s fejem búbjára csókolt.
 Kis idő múlva rávettük magunk a készülődésre s miután meg reggeliztünk, leadtuk hotelszobánk kulcsait. Nagyjából fél óra volt a dorm felé az út s én ennek az időnek a felét szinte JungKook ölében, szuszogva töltöttem. Gyors alvó voltam, mit ne mondjak. Mikor megérkeztünk, kifizettük a taxist. Megálltunk közös lakhelyünk előtt.
-Mondjuk el nekik?-Kérdezte Kookie miközben kissé megemelte összekulcsolt kezeink, célozva kapcsolatunkra.
-Nem hiszem, hogy kéne. Főleg most.-Mondtam kissé szomorkásan s elengedtem kezét.
-Akkor gyerünk....Irány befelé!- Mondta Kookie lehangoltan mondata elejét, majd csikizni kezdett, mire hangos nevetésben törtem ki.
-Neh, elég, hagyd abbaa!-Szinte sikítottam könyörgő szavaim a maknae felé intézve. Könnyeztem a csiklandós érzéstől. Hirtelen leállt kínzásommal, mire arcunk pont úgy esett, hogy alig legyünk pár miniméterre egymástól. Rámartam ajkaira, bejutást engedélyezve magamnak a maknae szájüregébe. Isteni érzés volt. Csókunk közben két kezem arcára tettem, míg ő csípőmnél fogott meg. Hirtelen elszakadtam s pajkosan vállon csapva rohantan be a dorm ajtaján. Elmondhatatlanul boldog vagyok. Imádom ezt a fiút!

Nem tudom, hogy sikerült ez a rész a szemszögek váltakozása miatt. Rövid is, meg nem is. Siettünk vele, ahogy tudtunk, reméljük tetszett. c:

4.rész~ Fájó tettek (+18)

 Kifulladásig rohantam, majd hallottam éles női sikolyokat. Hát persze, JungKook nem mehet ki csak úgy az utcára, hogy ne támadják le. Eme gondolatomról eszembe jutott, hogy nem  ártana jobban felhúzni a garbóm nyakát, mielőtt engem is kiszúrnak. Zihálva sétáltam a hang irányába, mikor láttam, hogy Kookie épp beszállt egy taxiba. A tömeg futott a kocsi után, mintha elérhetnék azt. Csak úgy, ahogy én futtam a maknae után..Sosem értem el őt, sosem tudhattam magaménak. Többször megismételtem az utóbbi mondatot, hol magamban, hol halkan suttogva. A szavak súlyának hatására úgy éreztem, a szívemet nyomó kő egy hatalmas sziklává vált. Bőszen törölgettem arcomról a fájdalom jeléül kibocsátkozó sós cseppeket. Kis idő elteltével, nyugodtabban sétálgattam Szöul utcáin, arról megfeledkezve, amiért indutam. Mikor ráeszméltem, hogy szerelmem után kéne kutatnom, azonnal hívtam én is egy taxit.
 Mire értem jött, gondolkodtam helyeken, hogy hol lehet Kook. Valahol még kisfiú, csak úgy, mint mindannyian. Ugyanakkor, biztos nem a játszótérre, vagy éppen egy cukrászdába ment bánatát enyhíteni. Bánatát? Azt sem tudom, hogy miért rohant el! Lehet, hogy csak azért futott el és zokogott, mert egy kibaszott homofób. Semmi értelme, egy homofób férfi sosem csókolna meg egy meleg férfit. Nemhogy meleget, de egyáltalán férfit sem. Maximum a kisfiát, aki még mellesleg nem férfi. Na meg nem csőrözne a gyerekével. Akkor csak vágyból tette, hogy kipróbálhasson? Vagy Taehyung-ba szerelmes? Azért sírt mert én meg Tae..? Nem, nem lehet, hogy miatta sírjon. Napok, sőt hetek óta veszekednek. És mindig én vagyok a vita téma, Jin elmondása szerint. Könyörgöm, ők még egy ülőhelyen is összevesznek. Tejesen elkeveredtem gondolataimban, mire ideért a taxis. Bevágódtam mellé, majd adtam neki az utasítást, hogy merre menjünk. Konkrét célom nem volt, ugyanis arra mentünk, amerre gondoltam, hogy lehet. Két órája, hogy sehol sem találom. Szöulból nem mehetett el, kétlem, hogy itt hagyna minket. Ám ez is egy elég nagy város ahhoz, hogy szem elől veszítsünk valakit. Unottan néztem telefonom képernyőjére s még egy hívást ignorálva zsebembe tömtem a készüléket. Értem én, hogy aggónak értem, én viszont nem vagyok beszélő képes. Mikor megelégeltem a furikázást, szóltam a sofőrnek, hogy tegyen ki egy közeli kocsmánál. Mikor kitett a számomra ismeretlen helyen, látószögemben megpillantottam egy jól eldugott kis bár-féleséget. Ez kell nekem most. Kifizettem a sofőrt, majd távozása után pötyögtem egy SMS-t Taehyung-nak, egy'Minden rendben, csak sétálok.'mondattal. Lebaktattam a poros lépcsőfokokon, melyek a bárhoz vezetnek. Benyitottam de senki nem kapta felém tekintetét, hála a jó égnek. Beültem az egyik bárszékre s bámultam, mire odajött hozzám egy fiatalabb lány, hogy 'kiszolgáljon'. Hosszú combok, homok óra alak, nagy mellek, szép arc, hosszú selymes haj és édes illatú parfüm. Minden heteró, hangsúlyozom, HETERÓ pasi álma. Az én figyelmem nem tudták lekötni az ilyen lányok... Chh, ilyenek? Semmiféle lány még csak zavarba hozni sem tudott, soha. Testkontaktusom sem volt velük és nem is szeretném. Na jó, hazudnék, ha azt mondanám nem volt semmiféle testkontaktus, ugyanis egy ölelés és maximum egy arcra puszi bele fért a barátaim és családom esetében.
-Hozhatok valamit?-Kérdezte a lány, miközben ujjait rézvörös tincseimbe futtatta s tekergetni kezdte azokat.
-Jó estét önnek is. Igen, szeretnék valamit inni. Valami olyat, amitől azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Apropó, ha lehetne egy kérésem, ne tegezzen engem, én sem teszem ezt. Valamint felhívom figyelmét arra is, hogy nem vagyok a játszópajtása sem és kérem, ne tapizzon mint egy vak a falat.Köszönöm, hölgyem!-Szélesen mosolyogtam s ráfogtam alkarjára, majd enyhén megszorítva azt, eltoltam magamtól. A hülye picsája egyből hisztizni kezdett, s elém dobott valami átlátszó löttyöt, minek a szagától is gyomorsavam lett, nemhogy még megigyam. Ráadásul rám is borult az ital tartalmának fele, mire felugrottam s nekiütköztem valakinek. Sűrűn meghajolva kértem elnézést a sértett féltől, tudomást sem szerezve arról, hogy ki az. Mikor felegyenesedtem, láttam egy szabályos 'HE' ábrázatú JungKook-ot. Szívem megkönnyebbült kissé, hogy nem kell aggódnom amiatt, hogy baja esett. A fiú mintha meg sem látott volna, ment a pulthoz s megitta kilöttyent italom maradékát, miután kiürített egy üveg, számomra ismeretlen alkoholt. Nem vagyok nagy ivós típus, mit ne mondjak. Elképedve bámultam a fiatalabbikat, mikor is hirtelen felém vette az irányt. Megfogta csuklóm s elkezdett ráncigálni kifelé a helyiségből. Mikor kiértünk az utcára, gepárdot megszégyenítő módon vont maga után az utcákat átszelve. Nem tudom, miért hozott a stúdióba, mindenesetre meglepett. Bejelentkezésünk után tovább engedtek minket, majd ismét gyors tempóra váltva futni kezdett az egyik táncterem felé, miközben nem engedett karom szorításából. Mikor beértünk a hatalmas tükrös terembe, feloltotta a lámpákat s ez után elengedte karom. Bezárta az ajtót s elindította a páros táncunk zenéjét. Feltekerte a hangerőt maximumra, majd invitált, hogy táncoljam a részem. Nem tudom miért egyeztem bele, nem tudom mire gondoltam, miért kéri, hogy ismételjem meg a baleset napján történt táncunkat. Mikor lelassult a zene, Kook mögém jött, átkarolt, ahogy kellett lennie. Ám ahelyett, hogy csak bele liheg a nyakamba, lehajtotta garbóm nyakát s megcsókolta nyakamon az érzékeny bőrt, mire jólesően felsóhajtottam, de bontakozni akartam öleléséből, ugyanis gyanús volt a cselekedete számomra, plusz bűzlött is a piától.. Full részeg volt, csak azért csinálta. Gondolom.
 Nem engedett el, szinte teljes erejéből neki préselte testem a falnak s szünetet nem várva durván kezdte falni ajkaim. Éreztem, ahogy megcsörrent mobilom, mikor is kihúztam azt a zsebemből és felvettem. JungKook kilökte kezemből a kütyüt, majd elrúgta a szoba másik oldalára. Remélni mertem csak, hogy nem tört össze és nem szakadt meg a vonal. Taehyung hívott talán? Minden esetre próbáltam minél hangosabban ordítani Kookie nevét, bár nem tudom, hogy ez mennyire hallatszódott a telefonba a hangos zene miatt. Ám abban sem voltam teljesen biztos, hogy hívásban van még. JungKook-tól kezdtem ténylegesen félni, tiszta erejéből végezte minden egyes mozdulatát, amit felém intézett. Garbómra szakított egy orbitális lyukat s nadrágom kezdte ráncigálni, mire leszakadt arról a gomb. Lökdöstem teljes erőmből jó ideig, mire sikerült elérnem, hogy elengedjen. Futni kezdtem a terem kijárata felé, mikor eszembe jutott, a kulcs nála van. Nem tudok menekülni, még én sem tudom mi elől. Annyit tudok, rettegek tőle. Nagy s gyors léptekkel közeledett felém a maknae, én pedig a lehető legkisebbre húztam össze magam az egyik sarokban. Ismét garbómba kapaszkodva felhúzott a földről, majd lerántotta rólam farmerem. Remegtem már, annyira féltem tőle, mire egy széles, beteges vigyor terült el arcán.
-Csak nem félsz?-Kérdezte sziszegve, mondata közben torzultak arcán vonásai. Nos, az őszintét megmondva be vagyok szarva.
-JungKook, kérlek hagyj békén-Suttogtam remegő hangon s kicsordult egy könnycsepp szemem sarkából.
-Az a mocskos buzi megdughatott?-Kérdezte ordítva, miközben letépte rólam garbómat, teljes egészében.-Jól esett? Mondd csak, még kivel kúrattad meg magad?
-Hagyd abba, kérlek-Suttogtam még mindig remegő hangon, már arcom áztatta a könny.
-Kussolj! Ha a fél világ már járt benned, akkor én sem hagynám ki a lehetőséget! A szart is kibaszom belőled te hímkurva!-Ordította, mire én kidülledt szemekkel néztem.
-JungKook ne!-Már ordítva sírtam s igyekeztem takarni testem minden egyes porcikáját. Hímkurva? Taehyung volt nekem az első, bár én sem így terveztem. Kookie-nak szerettem volna adni magam az első s századik alkalomkor is..De sem saját, sem más érzelmeit nem irányíthatom. Nem szólt, csak levetkőzött s leoltotta a lámpákat. A zene dübörgött tovább s láttam, ahogy közeledik a maknae árnya felém. Nagyon féltem. Megragadta tincseim s hátra rántotta fejem, majd nyakamba csókolt...aztán harapott. Kapálóztam, majd lenyomott a földre, karjaim leszorítva s csípőmre ülve.
-Ne mocorogj, jobban fog  fájni-Mondta nyugodt hangon. Erre a mondatára üvöltve sírtam már, ugyan még mindig igyekeztem szabadulni. Hirtelen azt hittem, szabadulok, mikor levette egyik kezemről egy kezét. Kaptam volna oda, hogy megüssem, ám abban a pillanatban megéreztem alsónadrágomban, hogy hideg ujjai tagom köré fonódva munkálkodtak. Teljesen elszállt minden erőm a vakító mámoros érzés miatt. Erőtlenül hullott karom a padlóra s nagyot koppant. Kéjes, nőket megszégyenítő sóhajok hagyták el ajkaim, mire JungKook felém hajolt s gyengéden csókolni kezdett. Idővel csókunkat erőszakkal ugyan, de elmélyítette. Teljesen rajtam volt s mikor megelégelte tétlenkedésem, lerántotta rólam az utolsó ruhaneműt is. Azt hittem legalább, ha már ki akarja belőlem a szart is baszni elmondása szerint, legalább felkészít rá. Tévedtem. Amint mindenféle anyagtól fedetlenné vált testem, azonnal éreztem őt, belém nyomulni. Szerintem életemben nem ordítottam olyan hangos és magas oktávba azelőtt.
-JungKook ez fáj! Hagyd abba, nagyon fáj!-Sírva nyöszörögtem, miközben levegő után kapkodtam.
-Talán Kim TaeHyung nem így csinálta? Jobb nálam?-Kérdezte, miközben közepesnél kicsivel gyorsabb tempóban húzódott belőlem ki-be. Csak halkan sírtam tovább. Nem tudom meddig bírom még.-Hm? Kérdeztem valamit!-Folytatta mondanivalóját, majd egy olyan erőtejeset lökött rajtam, hogy eltalálta gyönyörközpontom. Jól eső érzés volt, ám nem nyomta el a lüktető fájdalmat hátsó felemből, ahol mellesleg éreztem valami meleg váladék szerűséget, arra tippeltem, hogy ez a rohadék belém élvezett.
-N..nemh..-nyöszörögtem visszafojtott levegővel. Reméltem ez kielégíti minden vágyát és békén hagy. Soha többé nem akartam látni.
-Akkor örülök-Mondta mosolyogva s iszonyat gyors tempóra váltott. A hangom még a fájdalmas nyöszörgések közepette is megcsuklott már. Miért csinálod ezt velem? Pedig én szeretlek téged JungKook...
-Elég! Hány menetet akarsz még?-Kérdeztem dühösen, fájdalommal hangomban.
-Még ezt se fejeztem be-Mondta nevetve, mire kitágultak a pupilláim. Micsoda? Akkor..akkor az a nedvesség amit éreztem az..az vér?! Hirtelen elhalkultam s tompultak érzékeim. Mint akit fejbe vágtak, úgy rogytam össze. Életjelek nélkül, csak feküdtem, mozdulni sem s hangot adni sem tudtam. Csak ringatózott a testem övével egy ritmusra, mire egy bizonyos idő után belém engedte testnedvét.
 Aktusa után kis idővel, hangos dörömbölés hallatszott az ajtó irányából, majd kinyílt. Mint kiderült, van egy pótkulcs is a teremhez.. Elsőnek egy ziháló Taehyung-ot és Yoongi-t pillantottam meg, épp résnyire nyitott szemeimmel. Ezek szerint hallotta Tae a kiáltásaim...Azt, hogy hol vagyok, valószínűleg a portástól tudták meg, ugyanis mikor külön-külön szállingózunk be, akkor felhívja a leadert a portás, hogy az napra megvolt a teremhasználatunk. Nem volt energiám, még mindig. Feküdtem a padlón, JungKook ölelt miközben be voltunk takarva egy vékony huzattal. Valószínűleg ő tette ránk. Kook a nyitott ajtó felé pillantott s menekülőre fogta, ami azt illeti sikerült is neki, mivel ruhában volt már, nem úgy, mint én. Kirohant az ajtón, de senki nem próbálta megállítani. Öt barátom csak bámult rám, lélegzet visszatartva. Szemeim nem bírtam tovább nyitva tartani minimálisan sem, így lehunytam őket. Aludni nem tudtam, kábulati állapotban pedig nem voltam. Akár egy agyhalott, hallom, hogy mit mondanak de semmi életjel. Hallottam, ahogy Jin ordítva fut felém.
-Úr isten! Jimin? Hahó? Mi történt?-Kérdezte a legidősebbik aggódóan, miközben finoman paskolgatta arcom, de nem tudtam reagálni.
-Hozok vizet!-Mondta Hoseok s kis idő elteltével éreztem, ahogy fröcskölnek hideg vízzel, hogy ébredjek fel. Nem tudok mit tenni, egyszerűen nem tudok életjelet adni..
-Nézzétek meg, van-e pulzusa! Hó fehér..-Yoongi megosztotta okos gondolatát.
-Van pulzusa. Várjatok az ott?..Jin, nézd..-Hívta NamJoon a legidősebbet. Éreztem, ahogy kicsi arrébb tolnak. Hallottam, ahogy Jin halk zokogásba kezd. Észrevették a vérem, szuper.
-Vigyük haza..-Megszólalt Taehyung remegő hangon, szipogva. Azt hittem, nincs is itt már, nem is hallottam eddig a hangját. Fájdalommal töltötte el gyötört testem, ahogy valamelyikőjük felemelt a padlóról s karjában vitte erős, most mégis törékeny testem.
 Úton hazafelé nagy erőfeszítések árán kinyitottam szemeim, nem túl nagy résnyire. Ahogy körülnéztem, láttam, hogy Jin sír, NamJoon karjaiban. Azt is láttam, hogy Yoongi puszikkal próbálja vidítani Hoseok-ot, eddig sajnos nem valami nagy sikerrel. Éreztem, hogy valakinek az ölében fekszem és sejtettem, hogy TaeTae az újonnan beszerzett simogatógépem s párnám egyben. Szomorú, pirosra kisírt szemeivel engem vizslatott. Tekintetünk találkozott s ekkor végigsimított arcomon, majd homlokon puszilt. Lehunytam szemeim s így utaztam tovább. Olyan jó, hogy most is velem van...Mikor hazaértünk, a srácok hűlt helyét találták a maknae-nak. Hívták már út közben is, de ki volt kapcsolva a telefonos tájékoztató szerint. Érkeztünk után Taehyung karjaiban feküdtem, akár egy hulla, míg ő vitt engem a fürdőszoba irányába. Utoljára Kook-ot láttam itt..Felriadtam s mintha semmi bajom nem lett volna az elmúlt pár órában, Tae nyakába kaptam s szorosan öleltem.
-Nyugi, nincs itt..-Közölte nyugodt hangon, majd belépett a fehér csempés helyiségbe. Beleültetett a kádba s mosdatni kezdett. Miután végzett fürdetésemmel, bebugyolált egy törölközőbe, majd amilyen pózban hozott be a fürdőbe, ugyan olyan pozícióban vette fel még mindig élettelen testem karjai közé s felvitt szobámba. Simogatott. Fel néztem az éjjeli szekrényemen lévő kis órára, mely délután öt óra harminc percet mutatott. Rohan az idő.. Épp aludtam volna, mikor fülembe súgta a kis alien mondanivalóját.
-Aludj csak, majd én elintézem.-Suttogta mérgesen.
-Ne bántsd.-Suttogtam, mire megállt keze a simogatásban.
-Mi? Miért ne? Majdnem megölt!-Csattant fel hirtelen. Hallottuk a bejárati ajtó nyitódását és hangos ordibálást, de annyian ordítottak, hogy nem tudtam kivenni, ki ordít kivel s miért.-Megfojtom, istenemre esküszöm.-Mondta Taehyung s ezzel felállt az ágyamtól, majd mérgesen futott le szobámból. Mivel már nem egyszerre ordibáltak, tisztán felszűrődött mindenkinek minden egyes mondata ez emeletre.
-Te nem vagy normális! Hogy voltál képes ilyet tenni? Te elvetemült beteg féreg!-Vágta Yoongi a szavakat valakihez, feltételeztem, hogy JungKook-hoz. Hallottam, ahogy egy széket fellöknek, majd heves kiabálásokat hallok csak, melyekből néha hallható egy 'Ne, Taehyung' vagy egy 'Hagyd abba'. Hangosnál hangosabb csörömpöléseket hallottam..Nem akartam, hogy bántsa JungKook-ot bárki is, akármennyire gyűlöltem abban a pillanatban. Ahogy tudtam, levánszorogtam a lépcsőn s ahogy gondoltam. A maknae-t TaeTae verte, ököllel s folytogatta, a falnak nyomta, ugyanekkor a Kook próbálta enyhíteni Tae ütéseit különféle mozdulatokkal. Vérzett már a kis maknae orra s a fájdalomtól összeesve támasztotta hátát az ajtónak miközben fogait ordítása elnyomása végett összeszorította.
-Elég.-Jelentettem ki halk, rekedt hangon, mégis mindenki rám figyelt.
-Minek hagyjam abba? Biztos vagyok benne, hogy te is mondtad neki, hogy hagyja abba, de nem tette!-Horkant fel Taehyung s folytatta Kook püfölését.
-Jimin, menj vissza. Pihenned kell- Mondta Jin s megfogta vállam, majd elkezdett a szobámba vezető lépcsőfokok felé tuszkolni. Vissza fordultam erőt kapva magamon, mikor már indultam volna fel a lépcsőkön, mikor is megláttam, hogy Jin és NamJoon eléggé furcsán viselkedtek..Úgy értem, nincs azzal semmi baj, ha puszit adsz a legjobb barátaidnak, de nem szájra és nem tapizod le őket utána..Mindegy is, cselekednem kellett. Fogtam magam és beslattyogtam a verekedő idióták közé. Csak megálltam s mindenki lefagyott, ugyanis Tae ütése, amit JungKook-ra mért, az én arcomon puffant. Bágyadtan estem össze s mosolyogni kezdtem, hogy mégis mekkora erővel képes értem ütni a kis alien. Körém gyűlt mindenki. Taehyung térdre borulva nyúlt megsebzett arcom felé, mire elfordítottam fejem s felálltam, majd felbaktattam a szobámba. El kell mennem innen. Minél hamarabb.








Elnézést az esedékes helyesírási hibákért, de álmos vagyok már, igyekeztem megírni. Amúgy kreatív napjaim élem.xD Kommenteket várok.^^

3.rész~Végre itthon (+18)

Másnap a banda hat másik tagja ment tovább turnézni, JungKook-ot és Taehyung-ot nem láttam. A kórházban töltött egy hét unalmasabb volt, mint gondoltam. Naponta beszéltem a fiúkkal, nem is keveset, de így is szét untam a fejem. Mikor kiengedtek a kórházból, egyenesen a dorm-ba vitt a taxi. Érkeztem után pár órával a srácok is hazaérkeztek a turnéról. Hangos ajtócsapkodásra keltem fel. Lesétáltam, hogy felmérjem a terepet. Jin mondta, hogy JungKook és Tae ismét veszekedtek, mire a fiatalabbik bezárta magát a fürdőbe. Mikor épp menekülőre fogtam, kicsapódott a fürdő ajtaja és hallottam, amint JungKook a nevem kiabálja. Fordultam volna vissza, de Tae megragadta alkarom.
-Hagyd őt békén!-Kiabálta vissza Tae JungKook-nak. Kook reakcióképp visszacsukta a fürdő ajtaját. Kissé megsajnáltam... Tae felvont maga után a lépcsőn és belökött szobámba. Becsapta mögöttem az ajtót, majd neki nyomott a falnak.
-Szabad?-Kérte Taehyung a csókhoz való engedélyt, mire csak rámartam párnáira. Csókunkat elmélyítette, majd levegő hiányában elváltak ajkaink.
-Jhiminhh, sze..-Ezzel megszakítottam mondanivalóját s invitáltam egy szenvedélyesebb csókba. Miután elmélyítette csókunk, kissé megemelt, jelezve, hogy ugorjak fel rá. Kérését teljesítve karjaim nyaka közé fontam s lábaim szorosan kulcsoltam dereka köré. Tae elindult az ágyam felé, majd ledobott arra. Lábaim felhúztam s terpeszbe helyeztem őket, hogy Tae kényelmesen beférjen közé. Mikor felém tornyosult, ágyékainkat összeérintve csókolt meg, mire kisebb sóhaj hagyta el szám. Benyúltam pólója alá s oldalán végigsimítottam. Vette a célzást s ledobta magáról a felesleges ruhadarabot. Az arcom színe megegyezhetett egy török zászló alapszínével, ezt látván rólam is lehúzta a pólót. Eldobta a szoba sarkába a textíliát, majd mikor visszafordult, beharapta ajkait s kockás hasam apró puszikkal hintette be.
-Olyan aranyos vagy, mikor zavarba jössz -Mondta, mire felhúztam magamhoz és rácsókoltam párnáira. Tae türelmetlenül vetkőztetett s mikor már ruha nélkül feküdtem alatta, gyorsan ledobálta magáról a felesleges textíliákat. Őrülten lassú tempóban haladt lefelé testemen, hol megpusziva vagy kissé megszívva azt. Mikor ágyékomhoz ért, áthajolt felette s combom belsejére csókolt, mire
megremegtem. Felnézett szemembe s egy pajzán mosolyt villantott, majd hírtelen végig nyalt teljes hosszomon. Ebben a pillanatban kívántam, hogy szakadna el az összes hangszálam, ugyanis a hírtelen cselekedetétől hangosan felnyögtem. Megszívta makkom s lassan teljes hosszomat szájában éreztem,ami kéjes nyögéseket váltott ki belőlem.Ő pedig felmordult és mozgatni kezdte fejét merevedésemen.
-TaeTaehh énh el fogokh..-Erre a fél mondatra abba hagyta tevékenységét s három ujját számba dugta, hogy nyálammal lepjem be.
-Vigyáznih fogokh-Suttogta fülembe, mire csípőm felfelé lendítve összeérintettem tagjaink, erre az érzésre egy nagyobb sóhaj hagyta el szánkat. Mikor elkezdett tágítani, első ujját könnyen fogadtam. Második ujjával kicsit megküzdöttem s fájdalmasabb nyögéseket hallattam, mire felém hajolt s csókolni kezdett, hogy felejtesse a fájdalmat. Idővel ez sikerült is, mikor is jött a harmadik ujja. Fájdalmasat ordítottam s egyik kezemmel a lepedőt markoltam, másikkal Taehyung hátát szántottam fel körmeimmel. Ő csak tovább csókolt, s mikor enyhült a fájdalom kihúzta belőlem ujjait, mire egy kellemes sóhaj hagyta el szám. Nagyobb terpeszbe igazította lábaim, közéjük helyezkedett s méretes merev tagját bejáratomhoz igazította. Mikor elkezdett belém hatolni, úgy éreztem, szét szakadok a fájdalomtól. Érdekes módon alig csak megnyikkantam, de egy könnycsepp is végigszántotta arcom, melyet Tae letörölt.
-Shajnálomh, ígérem jobb leszhh..-Lihegte fülembe. Átkaroltam nyakát, s mikor kissé élvezetesebbé vált mérete, ismét meglöktem csípőm, jelet adva a mozgásra. Egyre gyorsabb tempót diktált, egyre jobban hallattuk sóhajainkat és nyögéseinket. Mikor egy nagyobbat lökött rajtam, felsikkantottam, ugyanis olyan pontot talált el bennem, ami hihetetlenül jó érzés volt testemnek.
-Otth..még egyszerhh - Sóhajtottam s kérésemnek eleget téve lökött ismét egy nagyobbat. Nem kellett sokszor megismételnie, mire kettőnk közé élveztem. Pár lökéssel később megéreztem magamban meleg nedvét. Megremegtem. Tae nem szállt ki belőlem, csak egy kis idő múlva. Pihegve támaszkodott felettem, szemeimbe nézve beharapta ajkait, majd szenvedélyesen ajkaimra mart. Csókunkat megszakította egy hangos ajtócsapódás. Oldalra kaptuk fejünket a zajra és döbbenten pillantottam meg Kookie-t. Lefagyva állt az ajtóban. Hirtelen nekidőlt az ajtófélfának, fejét fogva. Hallottam, ahogy zokogni kezd. Becsapta az ajtót, s hangosan  dobogva futott le a lépcsőn. Taehyung felült s mászott ki az ágyból.  Felpattantam, felkaptam a ruháim s mikor indultam volna JungKook után, Tae megfogta a karom. Visszarántott az ölébe, magával szembe fordítva s lenyomott az ágyra miközben mohón falta párnáim. Igyekeztem elszakadni s mikor sikerült, vetettem a szomorú kis alien-re egy pillantást. Könnyezett, de nekem sietnem kellett.
-Sajnálom. Sietek vissza, TaeTae -Jelentettem ki szomorkásan, majd őrült tempóban futni kezdtem JungKook után. Majdnem leestem a lépcsőről, mikor is ordibálva 'kérdeztem'barátaim.
-HOL VANHH?-Kérdeztem lihegve. Senki nem válaszolt.-HOL VAN JUNGKOOK? VÁLASZOLJATOK!-Akadtam ki, mire SeokJin mutatott a kijárati ajtó felé. Több se kellett, felkaptam a cipőm és szinte kitéptem az ajtót a helyéről, majd azt becsapva magam után rohantam, amerre láttam. Hol vagy JungKook?

2. rész~Miért?

Halk, egyenletes sípolásra  nyitottam szemeim, alig résnyire. Eleinte homályosan láttam, majd egy kis idő elteltével élesedett a kép. Kórházban vagyok? Hol vannak a többiek? Amint feltettem az utóbbi kérdést magamban, mocorgást éreztem oldalamnál. Lenéztem, hogy mi lehet ott, illetve ki. JungKook volt az, ült az ágy mellett. Felsőteste ráborult az ágyra, fejét karjain pihentette. Egyik kezével enyémet fogta. Amint realizáltam, mi is történik most, szívem őrült tempóra váltott, és ezt a mellettem lévő kis gép is jelezte. Egyre gyorsabban sípolt a gép, mire a mellettem lévő felpattant, elengedte a kezem és rohant ki. Pár pillanat múlva egy orvossal jött vissza oldalán, aki megnyugtatta, hogy semmi bajom nincs. Kiment az orvos, ő pedig visszahelyezkedett előbbi helyzetébe. Megfogta a kezem és engem kezdett el bámulni. Mikor észrevette, hogy kidülledt szemekkel nézek rá, elengedte a kezem, majd felült rendesen a székre. Vettem a bátorságot, és megkérdeztem, mi is történt ami miatt ott kellett lennem.
-Kook..-Köszörültem meg torkom, elég rekedt hangom volt.- Mi történt?- Kérdeztem. Kezdtem unni a fekvést, megpróbáltam felülni, mire fájdalom nyílalt a gerincembe. Felszisszentem, és feladtam az üléssel való küzdelmem.
-Ehm..Volt egy balesetünk. A busz frontálisan ütközött egy teherautóval. Mivel mi be voltunk kötve, nem lett nagyobb bajunk..csak kisebb zúzódások. De te nem voltál bekötve, és a buszsofőr elmondása szerint, te épp sétálgattál amikor ez a baleset történt. Háttal nekiestél a szélvédőnek, az kitörött. A hátad tiszta seb, a szilánkok majdnem elvágták az ütőered. A fejed betörött..Eddig ennyit mondtak el az orvosok -Mondta komoran. Ismét kidülledt szemekkel néztem..Ennyi minden történt volna? Mióta fekszek itt? Hol vannak a többiek? Tettem fel magamban a kérdéseket. Láttam, ahogy a maknae szeme sarkában megcsillan egy könnycsepp, majd végiggördül az arcán. Ahogy látom, ő sem úszta meg kisebb sebek nélkül. A szája felrepedt, lila foltok vannak a karján és kisebb vágásnyomok a törött üveg által..Aish, szegény.
-Mi baj?- Tettem fel a kérdést meglepődötten.
-Attól féltem, elveszítünk. Pontosabban attól, hogy mi lesz, ha én elveszítelek -Mondanivalója közben kissé megcsuklott a hangja.
-Mégis mennyi ideig voltam itt? Hol vannak a többiek?-Kérdeztem, mintha meg sem hallottam volna az előbbi mondatát.
-Egy hete és 4 napja feküdtél mozdulatlanul..A Fiúk felépültek, a turnét muszáj folytatni..És -Nem hagytam, hogy végigmondja.
-Miért maradtál itt? Miért pont TE?-Tettem fel a kérdésem a 'TE' szót különösen nyomatékosítva. Nem volt arra szükségem, hogy a koncerten történtekkel zaklassanak. Különösen őt nem akartam látni most..Mielőtt nekiállt volna válaszolni, tarkójára simított és könnytől csillogó szemekkel nézett rám.
-Itt akartam maradni. Taehyung szeretett volna, de én erősködtem a leadernek, hogy hadd én maradjak itt. Meg akarom veled beszélni, ami történt - Mondta komoly arckifejezéssel. Nem, nem akartam megbeszélni.
-Én nem szeretnék róla beszélni. Hagyjuk, kérlek. És ha csak ezért maradtál itt, hogy kifaggass, ülj repülőre és menj utánuk -Mondtam, és elfordítottam a fejem. Ezért maradt itt?
-Hyung, ne érts félre, aggódunk érted mindannyian. Nem ezért maradtam itt. Fontos vagy nekem, akárcsak a többieknek. Nem haragszom rád, azért ami történt. Te vagy szinte a legjobb barátom..- Azt hiszi ezzel könnyített a lelkemen? Tudatomra adta, hogy ugyan annyit érek neki, mint a többieknek...
-Értem. Ideadnád a telefonom, kérlek? Felhívom Taehyungot -Bólintott és átnyújtotta a készüléket. Csak bámulta, hogy mit csinálok, mire megelégeltem bámészkodását és rászóltam.
-Kimennél? Nem szeretném, ha hallanád, amit vele osztok meg -Kérdeztem unottan, míg hessegettem a kezemmel. Nagyon fáj a kezem is. Rokkant leszek, vagy mi az isten?! Mellesleg felfogtam én is, hogy épp azzal az emberrel vagyok világi paraszt, akit a legjobban szeretek...De kinek esne jól, ha belezúgna egy cső heteró barátjába, nulla eséllyel, ezt tetőzve el is utasítják? Senkinek szerintem.
-Hadd ne menjek ki, látni szeretném, hogy minden rendben van veled. Kérlek -Nézett rám kérlelő tekintettel. Hevesen megráztam a fejem, és kitessékeltem. Mikor kiment, könnyes szemekkel hívtam legjobb barátom, egyből felvette a telefont és ordítani kezdett. Még jobban megfájdult a fejem.
-Srácok, Jimin hív! Gyertek ide, gyorsan!- Hangjából ítélve egy hatalmas vigyor terült el az arcán és a következő pár másodpercben már bekapcsolta a kamerát is, láttam öt tejbe tök-ként vigyorgó arcot.
-Jó látni titeket.-Mondtam kedves hangon, bár csak Tae-vel szerettem volna beszélni..A többi tagok láttán mégis,  kicsit elmosolyodtam. Végre.
-Kapcsold be a kamerád!-Jin szólt, a többiek helyeselték kérését. Mikor bekapcsoltam, láthatóan örültek, hogy mosolygok.
-Na elég már mert fáj az arcom, gyerekek.- Mondtam. JungKook csak lesett be az ablakon, mire hessegettem a kezemmel. Ez nem állatkert, és nem vagyok fő attrakció, hogy engem kelljen bámulnia minden óvodásnak.
-Jiminie, képzeld! Nemsokára meglátogatunk!-Ezzel még nagyobb mosolyt csaltak az arcomra. Végre megbeszélhetem Tae-val  amit akartam a hívás kezdetekor. Nem mintha zavarna, hogy a többiek is a vonal másik végén lennének.
-Mikor? Amúgy, ti hogy vagytok? Jól sikerült eddig a turné?
-Holnap, ha minden jól sikerül! Jobban vagyunk. Túl jól, habár titeket hiányol nagyon a rajongótábor. Meg persze mi is..és én is. Főleg téged.- Mondta Taehyung, de az utolsó két mondatot halkabban, szinte suttogva mondta. Erre a mondatra eltátottam a szám, mire Jin hangos nevetésbe kezdett és vállon csapta Taehyungot. Ookéé ez furi volt.
-Remek! Érezzétek jól magatokat. Szerintem megyek, fáradt vagyok.- Mondtam álmosan.
-Rendben, pihend ki magad, és ne erőltesd meg a szervezeted.A doktor hívott, hogy mit diagnosztizáltak, milyen állapotban vagy. Ja, és JungKook..Vele beszélj. Jó éjt, ChimChim!
-Aish. Oké. Jó éjt srácok!- Mondtam, majd kinyomtam a telefont. Miért kell vele beszélnem? JungKook benyitott, és leült velem szemben. Elfordultam a másik irányba, próbáltam elaludni, ami sikerült is ezek szerint.
 Másnap, mikor felkeltem, esett az eső odakinn. JungKook megint rajtam aludt. Ugyan úgy, mint tegnap. Rásimítottam fejére, mire mocorogni kezdett, és felkelt.
-Jó reggelt hyuung!-Mondta nagy mosollyal arcán. Mit szívott? Történt valami?
-Jó reggelt. Mi ez a jó kedv?-Kérdeztem közömbösen.
-Csak jó így ébredni. Hogy érzed magad? Fáj valamid? Nem vagy éhes?-Tette fel a kérdéseket sorban. Várjunk. Jó így ébredni? Mi? Gondoltam, rákérdezek, de hamar elhessegettem a gondolatot, mikor eszembe jutott, hogy akkor valószínűleg a koncertről fog kérdezni, ha felhozom a témát.
-Jól vagyok. Kicsit fáj a fejem. És sajog a testem. De jobb, mint tegnap. Jó, hogy kérdezed. Megennék egy egész tehenet!-Mondom nevetve az utolsó mondatom.
-Mit hozzak? Vagy rendeljek? Ha kell elmegyek akárhová, csak mondd mit szeretnél enni!- Mondja komolyan, mégis mosolyogva. Ezen nevetnem kellett.
-Nyugi Kook, te is éhes lehetsz. Hozz azt, amit  te szeretnél. Csak dupla adagot. És siess mert megeszem magam!- Paskoltam vállon, mire felpattant és gyorsan sétált kifelé egy széles mosoly kíséretében. Olyan húsz perc elteltével visszatért két hatalmas zacskó kajával.
-Jézusom Kook!-Nevettem fel-Nem azt mondtam, hogy hozd el az egész büfét!- Erre a mondatomra ő is nevetni kezdett. Imádom, ha nevet.
-Csak biztosra mentem! És csak olyan kaját hoztam, amit szeretsz, és ehetsz is -Kipakolta az ételt, addig én nagy nehezen feltápászkodtam ülésbe. Dedósnak éreztem magam, ugyanis nem hagyta, hogy egyek. Szó szerint, etetett. Miután befejezte az 'etetésemet' és ő is befejezte a rendes ételek evését, kinyitott egy kisebb zacskót, ami tele volt nasival.
-JungKook. Felhizlalsz, aztán levágsz?-Nevettem el magam.
-Lebuktattál!-Nevetett ő is velem.
-Amúgy...JungKook, sajnálom, hogy tegnap kiküldtelek. Biztos te is szerettél volna velük beszélni. Sajnálom -Mondtam megbánóan.
-Semmi baj! Felhívott Jin, és beszéltem a többiekkel is keveset -Mondta széles mosollyal. Olyan aranyos.
-Rendben van -Mondtam neki, majd szelíden elmosolyodtam.
-Na, nyúlj bele, és azt esszük elsőnek, amit kihúzol!-Mondta lelkesen. Belenyúltam a zacskóba. Mi más akadhatott volna a kezembe, komolyan?! Egy zacskó pocky. Szerencsétlenségem teteje! JungKook perverzen mosolyogva szinte kitépte a kezemből a zacskót, és gyorsan kibontotta.
-A kedvencem!-Mondta, mire kiemelt egy csokis pálcikát.-Na, hyung nyisd ki a szád. Mondd, 'áááá' -Kérésének eleget téve kinyitottam a szám és leharaptam egy darabot az édességből. Reméltem, hogy nem kell ezt a hagyományos módon 'játszani' és ketten enni, de  Kook nem tágított a hagyomány elve mellől. Csak egy volt a baj. Rohamos tempóban harapta felém haladva a csokis ropit, nyúl módjára. Én lefagyva tartottam az első harapásomnál, mire ő már csak pár milliméterre volt ajkaimtól. Húzódtam hátra, mire ő egyre jobban felém mászott. Már szinte rajtam feküdt, de nem tudtam hátrébb menni, nekiütközött fejem a falnak. Felszisszentem a fájdalomtól, de ő továbbra is közeledett. Éreztem a leheletét ajkaimon. Mikor véget ért a ropi, kinyitotta résnyire a szemeit, majd számat kezdte el szuggerálni. Azt hittem, megőrülök, olyan közel volt hozzám. Kook, ha nem csinálsz valamit ebben a pillanatban, esküszöm, hogy megbánod.. A következő pillanatban, mintha hallotta volna gondolatom, rámart ajkaimra lehunyt szemekkel. Nyelvével végignyalt alsó ajkamon, bejutásért könyörögve. Azonnal leejtettem állkapcsom, és nyelvünket összekapcsolva olyan meleg érzés töltött el, mint még soha. Mohón falta ajkaim. Nem elég, hogy csupán az érintésétől zavarba jövök, most még ez is?!Csókunkat egy hangos őrjöngés, és ajtónyitás zavarta meg, ami hirtelen abba maradt.
-Ji..Jimin?-Hallottam egy ismerős hangot, majd gyors lépteket, és egy ajtócsapódást. Nem láttam ki volt az, hiszen JungKook arcomba hajolva reakcióm leste, míg arca paradicsom vörös volt. Mi a franc volt ez, Jeon Jeong Guk?!
 A maknae elhúzódott tőlem és leült megszokott helyére. Így végre szabad volt teljes látószögem,és feltérképeztem, hogy kik voltak a zaj hangforrásai. A banda többi tagja volt, de első ránézésre nem vettem észre, hogy egy hiányzik közülük. Pedig valaki elment...Ah meg is van! Taehyung? Nem tétlenkedtem, azonnal rákérdeztem barátaimnál, hogy miért futott el legjobb barátom.
- Tae hova lett?- Kérdeztem, de válasz nem érkezett. Lefagyva álltak az ajtóban..Láthatták amint JungKook..Akkor Tae ezért rohant el? De mégis miért? Oké, megértem, nem lehetett valami szívmelengető látvány. Lehet hányni ment.
-Srácok, megmagyarázom-Kezdett szónoklásba Kook. Kíváncsi lettem, miért csinálta azt, amit.-Oké, nem, nem. Mégsem magyarázom meg. Csak akartam..-hadarta el, néma csönd lett..Megint. Megint azt hittem, minden rendben lesz. Ugyan az. Jelentéktelen volt ez számára. Még jobban összetört, már ha lehetett. Teljesen kiakadtam. Nyílt az ajtó, és egy sírástól vörös és könnyes szemű, szipogó Taehyung lépett be rajta. Rohamos léptekkel megindult Kookie felé, aki ijedtében kezeit feje elé emelte és a lehető legkisebb méretűre húzta magát össze.
-Mégis mit képzelsz magadról? Ki a francnak érzed magad? Mit teszel vele? Még ha jó lennél Jimin-hez és megbecsülnéd, akkor érteném, hogy megcsókolod! De így? Egy hete undorodtál tőle, megjátszod az aggódó jó barátot és feje tetejére állítod a lelki világát!-Csattant egy pofon JungKook arcán, Taehyung által.
-Kim TaeHyung! Most azonnal fejezd be! Mindannyiunkat kiküldenek! Ezt akarod?!-Akadt ki Jin, és húzni kezdte hátrafelé Tae-t, mire ő kibontakozott Jin szorításából.
-Elegem van! Basszátok meg mind! ÉN nem csókoltam meg, pedig mióta ismerem szeretem! SENKI, ismétlem SENKI nem tehetné meg ezt vele, maximum én. A legjobb barátjának tekint, mindig itt voltam vele, megvédtem. Egyedül nekem állna jogomban megtenni! Te meg csak kihasználod!- Biccentett JungKook felé.-Tudod, hogy mennyit sírt miattad? ÉN vigasztaltam meg. Te egy tapló gyökér vagy, nem vetted észre sok év alatt, hogy nem vagy neki kicsit sem közömbös?-Ordította mindezt teli torokból, majd térdre esve sírt tovább. Istenem, én..én sem vettem észre, hogy szeret engem, és nem csak barátilag..én is tapló vagyok. Néma csönd lett, JungKook és Taehyung is sírt. Én lesokkolva feküdtem. Bejött egy orvos, és kitessékelte őket, mert hangosak voltak. Rá tudtam beszélni az orvost, hogy Jin hadd maradjon bent velem.
-Jimin, tudom.Tudom, hogy ez sok neked. De én itt vagyok!-Nézett megértően és kedvesen mosolygott rám.
-Jin..én..nem tudtam..Te tudtad? Neked elmondta?-Kérdeztem könnyes szemekkel.
-Elmondta nekem, mikor indultunk innen tovább. Sírt az ágyad felett, könyörgött, hogy hadd maradjon itt, de gondoltuk, hogy Kookie-val több dolgot kell megbeszélnetek -Mondta lesütött szemekkel.
-Nem akarom elveszíteni semelyikőjüket sem! Kérlek segíts hyung!-Sírva borultam karjai közé. Miért pont velem kell ezeknek megtörténnie?

1.rész~Kitagadott

Jimin pov.
Nagy nap van a banda életében, ott koncertezünk végre, ahová mindannyian vágytunk. Odafelé aludtam a buszon. Tae keltett fel, mikor megérkeztünk.
-Hyuung kelj fel alig maradt időnk!-mondta nyöszörögve miközben vállamat rázogatta.
-De én még fáradt vagyok -Jelentettem ki alig hallhatóan.Nyammogtam egy sort, és szemeim dörzsölve feltápászkodtam kényelmes ülőhelyemről. Igazítottam kinézetemen s mikor már késznek vallottam magam, elindultam lefelé. Tae egyből átkarolta vállam és sétált le velem a buszról. A rajongók sikolyától megfájdult a fejem, épp most keltem és mintha egy dudával fújnának arcon. Pazar. Mikor beértünk, leültem a fodrászszékbe és a mellettem ülő csapattársam kezdtem nézni. Na, jó. Talán bambultam, túlságosan is. Azt vettem észre, hogy egy aranyos kéz leng előttem jelet adva arra, hogy kapcsoljak vissza a világba.
-ChimChiimiiiiiiim- Hallottam meg ahogy nevem egy édes hang szólítja.
-Hm?-Vágtam értetlen fejet.
-Megint engem bámultál..Rémisztő vagy ilyenkor -Mondta Kook  lebiggyesztett ajkakkal.
-Sajnálom, fáradt vagyok -Mondtam ridegen, és elkaptam tekintetem. Míg a fodrász nem végzett a hajammal, a kezemen lévő gyűrűket kezdtem el birizgálni. Mikor végeztek a hajam megmunkálásával, rohamos tempóban mentem öltözni.' Nem láttam Kook-ot amióta otthagytam. Azaz másfél órája. '-elmélkedtem magamban. Gondolataimból egy pár szorosan körém fonódó kar zökkentett ki.
-Jiminie, mennetek kell - Mondta Tae kissé szomorkásan.
-De én nem aka- A kis alien nem hagyta, hogy befejezzem mondandóm, csak kitolt a stábhoz Kookal egyetemben. Hátrafordultam és Tae-ra néztem szúrós tekintetemmel. Nem akarom azt a táncot, de muszáj volt,  ugyanis ezzel a páros produkcióval indítottuk ketten a koncertet. Megszólalt a zene, kifutottam Kook után a színpadra s elkezdtük párhuzamos mozdulatsorunk. Fájt a fejem a hangos zenétől, a sikítozástól..Kis idő múlva a zene lelassult. Tudtam, hogy végem lesz. JungKook hátulról átkarolt, nyakamba pihegett, majd magával szembe fordítva nekinyomott a díszfalnak. A tömeg még hangosabb sikítozásba kezdett, Kook csak vigyorgott mint a tejbe tök, én meg épp meghaltam belülről. Ahogy beszorított a fal és teste közé, segítségért kiáltó tekintettel szaladtam végig a stábon, mikor kiszúrtam Tae szempárjait. Csak nézett bambán, tátott szájjal. Szuper, kis alien mit is vártam. Én hősöm. Kritikus pillanatokat éltem át, mikor majdnem összeért ajkunk. De tudtam, hogy ez csak a műsor része. Magától nem csinálna ilyet velem. Nem bírtam már magammal. Megfogtam derekát és fordítottam a felálláson. Annyi különbséggel, hogy tagjára rámarkoltam, mire egy halk sóhaj hagyta el száját. Kezdtem elhinni, hogy minden rendben lesz...Ekkor bejött rengeteg táncos, teljesen eltakarva minket, míg NamJoon lecibált minket a színpadról. Okosan megtervezték, bárki volt az, ugyanis így a 'bakimat' műsorrészként fogják fel. Remélem.
-Mégis mi a..Fiúk, mi volt ez?!-NamJoon kiabálja kérdezett minket miközben ujjaival masszírozta orrnyergét. Semelyikőnk nem válaszolt.
-J..Jimin? Mi volt ez?..-Kook is kérdezte, félénken.
-Nem tudom. Sajnálom -Kaptam egy kisebb pofont NamJoon-tól, megemberelés céljából. Ráfogtam az arcomra, égett tenyere helye.
-Undorító volt amit csináltál, és önzőség -Vágta hozzám JungKook egy lenéző pillantás kíséretében. Könnyek csordultak ki szemeimből, mire Tae jött velem szemben és se szó, se beszéd, megölelt. Értette, hogy mit érzek. Erre volt szükségem. A koncertet levezényelték nélkülem és Kook nélkül, mondván 'mi voltunk a fő attrakció és pihennünk kell'. A dorm felé vezető úton csak ültem a busz hátuljában, néztem ki az ablakon s napszemüvegemmel próbáltam fedni krokodilkönnyeim. Semelyikőjük sem nézett rám, mind haragos és lenéző pillantásokkal illettek meg.
-Elcsesztem -Suttogtam magam elé.
-Dehogy cseszted el -Éreztem meg egy meleg kezet, ahogy hátam simogatja nyugtatásképp.
-Most utál, igaz?-Borultam Tae karjaiba szipogva.
-Megkérdeztük Kookie-t, hogy mi volt ez. Reakcióképp csak hallgatott és hirtelen másik témát hozott fel. Mikor szóltam Jin hyung-nak, hogy látszólag nem vagy jól, ezért hátrajövök hozzád, mindenki hátrafordult és aggódóan mondták, hogy jöjjek. Kivéve Kook, mert ő csak bámulta a telefonját. A többiek részéről meg annyi, hogy nem mernek közeledni feléd, mert tudják, hogy nem hagynának békén a történtekkel -Mondta nyugodt hangon, mosolyogva, miközben simogatta hátam, elaludtam. Körül-belül olyan másfél óra múlva kelhettem, de már mindenki aludt a buszon, csak a sofőr és én nem. Mondjuk szép lenne ha ő is elaludna vezetés közben. Miután kikapcsoltam  a biztonsági övem, odasétáltam a táskámhoz, épp nyúltam a vizemért, mikor hatalmas durranást hallok, és hallom hogy törik valami. Hirtelen minden elsötétült.



Remélem tetszik, kommentelni ne féljetek, építő kritikákat szívesen elfogadok*^* Köszönöm, ha elolvastad. Igyekszem a következő résszel.^^

Szereplők

Főszereplők:

~Park JiMin(jimin): V legjobb barátja, mindent elmondanak egymásnak, bármiről legyen szó. Érzelmes, odaadó személyiségű.
~Kim TaeHyung(V): Magától értetődően Jimin legjobb barátja, biszexuális. Gyerekes, ám sokszor érettebben gondolkodik, mint hyung-jai.
~Jeon Jeong Guk(Jungkook): A banda legfiatalabb tagja (maknae). Hódító típus, komolytalanul veszi az emberekkel való kapcsolatokat, egy éjszakás kalandokba megy csak bele. Felelőtlen, egyben imádnivaló is.

Mellékszereplők:

~Kim NamJoon(Rap Monster):A banda leaderje. Titokban egy párt alkot SeokJinnel. Felelősségteljes, midnenkinek a gondját viseli.
~Kim SeokJin(Jin):A srácok anyának szólítják, ugyanis otthonosan mozog a konyhában, és takarít. Párjával tökéletesen titkolják a kapcsolatukat, de ez később nehezedni fog a nyomás alatt.
~Jung HoSeok(J-Hope):A banda éltető eleme. Mindenkit feltölt energiával, de kapcsolatokon nem gondolkodott még sosem, ugyanis a barátaival tökéletesen érzi magát, Úgy érzi, nem áll készen egy komoly kapcsolatra.
~Min YoonGi(Suga):HoSeok "hódolója". Puszilopó/naplopó. Régóta kiszemelte magának őt, de remekül megjátssza a rideg, érzéktelen embert, és elhiteti mindenkivel, hogy csak majomkodik a puszilopásokkal.

Prológus

Prológus:

A Bangtan Boys (BTS) éli a szokványos életét, fotózás, koncertek, interjúk sorozata. Mindehhez hozzá vannak szokva, kivéve azon különös esetekhez, mikor fanservice-t kell véghezvinniük a fanok érdekében. Főleg JiMin írtózik tőle, nehezen viseli ha JungKook-ot mással látja, még ha csak egy kézfogásra is. Igen, JiMin táplál érzéseket a maknae felé, de eddig úgy látszik mindezt hiába, pedig már trainee korukban is tetszett neki a fiatalabbik. A Bangtan szokásos élete teljesen feje tetejére áll, egy váratlan esemény következtében.